A szerkesztő maga mentsége

Ez most nem hírlevél, hanem a bocsánatkérésem a hírlevél olvasóitól. Ha úgy tetszik, a kódexmásoló lapszéli jegyzete;)

Kicsit "öregecskedő" (idézet egy miniszterelnökünktől:) alak vagyok már, mindenképpen öreg a szgépes szerkesztéshez. Ezért bizony nehezemre esik a hírlevelek, de különösen a facebook-bejegyzések (posztok?) szerkesztése. Kérek mindenkit, ne haragudjanak, ha egy-egy betűt elütök, esetleg kicsit nyakatekerten fogalmazok, vagy – mint az előző hírlevélben -, fölösleges, nem a küldeményhez illő mellékletet is postázok. 

Jelzem, ami látszólag "csak" egy hírlevél, azt én három más helyre is közlöm v. elmentem.

1. Elmentem word formátumban. (Nem ugyanolyan formátum, mint a gmailos levelező, ezzel is vacakolni kell, mire megfelelő lesz!)

2. A hírlevelet a facebookra is elküldöm… szintén szerkesztgetni kell, míg úgy-ahogy jó lesz. Ráadásul a fészbúkot még mindig nem igazán "vágom", nem is szeretem, rengeteg hírt bejegyzést zúdít rám.

3. A hírlevelet a Csorba Emléklap Hírek oldalára, főoldalára és egy külön gyűjtőoldalra is másolom (Ez +3!). Szintén más-más forma, újabb szerkesztgetés.

4. Mire a fentiek szerint egy hírlevéllel készen vagyok unom, néha már utálom a formázgatást. Szeretnék csak a szöveggel foglalkozni, az volna a legjobb, de ha csak magamnak leírom, azzal nem sokat segítek Csorbának.

5. Igyekszem becsülettel végezni a dolgomat, de a sok ide-oda alakítás miatt és a bolhányi betűk nézésétől estére már alig látok, könnyebben ejtek hibát.

6. Erőmtől tehetségemtől telően igyekszem jól végezni a feladatomat, ha mégis marad valami hiba, az az én készülékemben van;) :(,  semmiképpen ne vetítsék ki a tárgyalt dolgokra, emberekre, főképpen ne Csorbára.

7. Kérek mindenkit, aki valami hibát észrevesz, akár a levelezős, akár a fészbúkos, akár az emléklapos változatban, írja meg nekem, hogy javítani tudjam. Minden hibajavítást megköszönök!

8. Megismétlem, hogy a Hírlevélről bárki egyszerűen leiratkozhat, ha annak szerkesztésével, szövegével nem ért egyet, esetleges hibáim sértik v. zavarják. 

Csorba epigrammákat küldök zárásképpen, mindenki válogassa ki közülük, amelyikről úgy érzi, rá, vagy rám vonatkozik.

Jó szórakozást!


Egy ifjú költőre

Jársz-kelsz, mint aki szédül, vagy titkos sebet őriz:
ríva fakad, kire rápillantasz. No, fülelj ide csöppet:
mártír-kép senkit nem emelt az Olympra idáig,
oly költői ne légy, és tán költő leszel öcskös.

Vie romancée

Szelleme ormaihoz nem férhet törpe agyával:
hálóbocskorait kezdi ki, rágja vigan.

Egy kritikusra

Hajts térdet és fejet, poéta,
s örülj nagyon:
versed kegyeskedik agyon-
ütni, lám, egy analfabéta.

A beérkezett

Gyors rangjával nem tudja, mit tegyen. –
Morc és nyűgös, ráncolja homlokát,
s álla alá gyűjt gondosan
egy nagyságos tokát.

A szerény

Szembe dícsérik: mint a lány,
a boldogságtól olvadoz.
Dícsérjük: elolvad talán.

A gerinces

Főnöke szól hozzá, reszket, mint a nyárfa a szélben.
Ám odamond neki jól, hogyha magára marad.

Finnyás disznó

Mocsokban turkált reggel óta,
s hogy asszonya köténye délben
foltos volt kissé, vérig sértve szólt a
másikhoz: „Ejha! erről is
megvan a véleményem!”

 

​Ismételten
köszönöm a figyelmet. ​