Ez a Csorba Győző Társaság 46. hírlevele

A Csorba hírlevéllel nem csak akkor zaklatom kedves levelezőtársaimat, ha közevetlenül Csorba-hírrel szolgálhatok, hanem akkor is, ha a hír csak közvetve kapcsolódik Csorbához. mint most.

1. Nagyon sok kedves választ kaptam pünkösdi üdvözletemre, most én köszönöm mindenkinek az üdvözleteket.
2. Roisz Erzsébettől, Társaságunk kedves támogatójától pünkösdi üdvözletemre válaszul nem csak köszönetet, hanem egy értékes dokumentumot tartalmazó meghívót is kaptam. Mellékelten közlöm, s kérem, aki május 23-án Sopronban jár, ne felejtse el meglátogatni a megemlékezést a kitűnő Roisz Vilmosra
3. Dr. Sárvári Csaba barátomtól, a Csorba Társaság elnökségi tagjától az üdvözletre (is) válaszul három gyönyörű istenes verset kaptam. Pünkösd ünnepén emelkedett lélekkel olvashatjuk a verseket, s nem csak vallásosságuk miatt, hanem azért is, mert Csorba Adyt első példaképének tartotta, s Tóth Árpádot is igen szerette.

4. Kérem, ne feledjék a Csorba Kiállítás és a Társaság közgyűlésén való részvételt!

És akkor a versek:

TÓTH ÁRPÁD

ISTEN OLTÓ-KÉSE

Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szivembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tied az én harcom,
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom.

És két Ady vers

AZ ÚR ÉRKEZÉSE

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM

Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden,
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimban
S éles, szomoru nézéseimben.
Ma köszönöm, hogy te voltál ott,
Hol éreztem az életemet
S hol dőltek, épültek az oltárok.
Köszönöm az énértem vetett ágyat,
Köszönöm neked az első sirást,
Köszönöm tört szivü édesanyámat,
Fiatalságomat és bűneimet,
Köszönöm a kétséget, a hitet,
A csókot és a betegséget.
Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek
Másnak, csupán néked, mindenért néked.
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm
S hogy te leszel a halál, köszönöm.

Köszönöm Sárvári Csabának a verseket, s köszönöm figyelmüket.

Találkozzunk a kiállítás megnyitóján és a közgyűlésen!