Dr. Pesti János, kedves egykori főiskolai tanárom, kiről a honlapon már többször is írtam, megörvendeztetett egy "kedves-fájdalmas" dokumentummal, amelyet most, költözködés közben talált meg. A dokumentum gépelt és kézírásos változata, valamint egy kis kiegészítés…
Pesti János 1984-ben a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kar Magyar Nyelvészeti Tanszékének docenseként speciális kollégiumot hirdetett "elsősorban II. éves hallgatóknak",  "Csorba Győző verseinek nyelvi-stilisztikai elemzése" címmel. Tanár úr a napokban, mikor a megtalált "tervdokumentációt" átadta nekem, elmondta, hogy mindig nagyon bántotta, Csorbával szerinte nem kellő módon és intenzitással foglalkoznak a kar magyar irodalom tanszékén, ezért ő, aki Csorba líráját nagyra értékelte, úgy gondolta, szinte kötelessége valamit tenni Csorba jobb megismertetése-megismerése érdekében. Nagyon lényeges dologra jött rá: Csorbáról akkor már sokat írtak, de verseit nyelvi, stilisztikai szempontból alig-alig méltatták, úgy érezte tehát, egy költői életmű elemzése "nyelvi-stilisztikai szempontból" beilleszthető a nyelvészeti tanszék feladatai közé. Megírta tehát egy speciális kollégium tervezetét, azt a tanszék "befogadta", s a "speckollt" a 1984/1985-ös tanévre meg is hirdették. A "csavar" talán nem is olyan érthetetlen a körülmények ismeretében: a speciális kollégiumra egyetlen jelentkező sem akadt, így aztán a kezdeményezés elhalt, a rossz tapasztalat miatt a következő tanévben már nem is lehetett meghirdetni. Melyek a "körülmények", amelyeket emlíítettem? Csorba sokszor panaszkodott, hogy a helyi, sőt, általában az élő magyar irodalmat nem oktatják megfelelőképpen a tanárképző, majd az egyetem főiskolai kara, később a bölcsészkar irodalom tanszékén. Ezt abból is érzékelte, hogy alig-alig voltak tanárok, diákok pedig szinte egyáltalán nem jelentek meg a különböző író-olvasó találkozókon, ahol "élő költővel, íróval" találkozhattak, beszélgethettek volna. Erről az érdektelenségről tanúskodik Csorba Győző és Pesti János levélváltása, melyet a honlapon már közzétettem, érdemes elolvasni, tanulságos és elszomorító írás, hogyan romlik meg az amúgyis gyenge kapcsolat egy félre – vagy nagyonis jól? – értelmezett felkérés miatt. Ha pedig figyelünk a levélváltás dátumára – 1984 márciusa – akkor arra is könnyű rádöbbenni: a lelkes és tisztaszívű Pesti Tanár Úr – nem véletlenül írom nagybetűvel a titulust! – talán éppen a kar "becsületének" megvédése érdekében hirdette meg a speciális kollégiumot, amely aztán nemhogy helyrehozta volna a hibát, hanem bizonyította: a hallgatók – éppen a hiányos irodalomoktatás miatt – nem is jelentkeztek, hogy felvegyék azt. Talán, ha az "illetékes tanszék" hirdeti meg, jelentkeztek volna? (Csak halkan jegyzem meg: lehetséges, az "illetékes" tanszék is tett azért, hogy a hallgatók ne jelentkezzenek a kurzusra?…)

Akárhogy volt, Pesti Tanár Úrnak hála és köszönet jár azért, hogy megpróbálta – és a tervezetből látszik, kiváló volt (lett volna) ez a próbálkozás – Csorba "népszerűsítését, lírájának nyelvi-stilisztikai elemzését. Köszönjük, Tanár Úr!