Egy különös dokumentum.

Egy kisalakú borítékot találtam a hagyatékban. Benne egy beleillő méretűre hajtogatott, jegyzetfüzetből kitépett lap. Fontos eseményről tanúskodik ez a boríték és a benne levő lapocska: Csorba második lányának születéséről. Az esemény ideje, a születésnap pontosan ismert:)), mi maradjunk meg az év közlésénél: 1951.
Egy kis magyarázat a dokumentum értelmezéséhez. Tekintve, hogy a Rákosi-éra egyik legsötétebb esztendejében történt az örömteli esemény (ezt az örömöt még a kopasz vezér sem tudta elvenni alattvalóitól), az országot vezető munkásosztály tagjai (sem) nem mehettek el csak úgy a munkahelyükről gyermek- és feleséglátogatásra a szülészetre, a kórházakban pedig akkor még nem szlalomozhattak tetszés szerinti időben a látogatók akár a halálos betegek között is úgy, mint ma, mert szigorúan betartották a látogatási időt. Margitka tehát a Szülészeti Klinikára volt "bezárva" a szigorúan betartott "látogatási idők fogságába", Csorba pedig munkahelyén a Megyei Könyvtárban dolgozott lánya születésekor, szigorú munkaidőbeosztással, így a nehézkesen megszervezhető személyes kapcsolat helyett szükség esetén Csorba és felesége a rokonok segítségével küldött levelekben üzentek egymásnak. Ez az "egyszerű" magyarázata tehát röviden az első olvasásra kissé nehezen értelmezhető levelezésnek.

A kissé "bonyolultabb", de pontosabb magyarázat is érdekes lehet: Csorba – már régebben, talán egy-két nappal előbb – borítékban küldött egy levelet valakivel Margitkának. Aztán a következő napok valamelyikén, mivel valahol gyorsan kellett írnia, egy jegyzetfüzetből kitépett lap egyik oldalára került a szöveg, a másikra pedig a címzés (ld. Margitka válasza "alatt"), s összehajtva átadta azt "Babának" a kedves rokonnak, aki bevitte azt a klinikára. Aztán Margitka, mivel se papírt, se ceruzát nem vitt magával, talán nem is gondolta, hogy szüksége lesz rá, s akkor még nem volt büfé vagy trafikárú a klinikákon, kórházakban, ahol venni, vagy vetetni tudott volna, jobb híján a neki címzett lap hátuljára, Csorba címzése fölé írta válaszát, azt beletette a korábban kapott levél borítékjába, s a "né" asszonynév-képző áthúzásával" visszautalta" Csorbának. Az "eredeti" boríték hátoldalára Margitka nyilván azt írta fel, ami a kis lapra már nem fért el, de aztán az üzenet egy részét valamiért át is húzta.

Ugye, egy egyszerű levél milyen bonyolult magyarázatot kíván! De így volt, így történt. Ha tetszik, történelmi dokumentum is ez a most bemutatott levélke és boríték: a fentiekben már néhány körülményt, amelyek a korra utalnak, bemutattam. A levélből azonban még az is kiderül, hogy 1952-ben bizony kenyérjegy (és másféle jegy) is  volt Magyarországon. Nem lehetett "csak úgy" élelemhez, vagy áruhoz jutni, hogy bemegyek a boltba és veszek, amit akarok… A világ proletárjainak magyar "tagozata", bizony, éhezett … szerencsére kevésbé, mint más "kommunista" országok proletárjai.

Mivel több "levelet" nem találtam, s mivel Csorba és a család sem halt éhen, most megírhatom ezt a kis emlékezést, hiszen a levél megmaradt, s legfontosabb "tárgya", aki végül a Noémi nevet kapta a keresztségben, a feleségem lett. 

Az még a történethez tartozik, hogy, talán Margitka kívánságára is emlékezve – "Cecíliát választottam volna." -, a kislányt Csorba sokszor Cilikének becézte. Az meg már csak "hab a tortán", hogy – mivel akkor még nem volt Noémi névnap – a második Csorba leány a keresztanyja névnapján – amelynek semmi köze a Cecíliához, sőt egészen más hangzású – tartotta és tartja azóta is a "Noémi" napot.