Az elmúlástól tettenérten

Tegnap este (azaz ma éjjel, 2014. 01. 26.) elalvás előtt, amint szoktam, még olvastam kicsit. A magyar irodalom gyöngyszemei sorozatban megjelent Az elmúlástól tettenérten című kötetet (Bp. : Kozmosz Könyvek, 1983. – ) vettem le a polcról. A fülszöveg első mondata minden fontos tudnivalót tartalmaz a külsőre szép, tartalmát tekintve pedig rendkívül kiváló kötetről: "József Attila szavaival szólva, "az elmúlástól tettenérten" vall az emberiség legtragikusabb alapélményéről antológiánkban a magyar költők nemzedékeinek hosszú sora, a Halotti beszéd ismeretlen szerzőjétől kezdve a mai fiatal költőkig." Kíváncsi voltam, milyen Csorba verset válogattak be a szerkesztők, tudtam ugyanis, hogy van benne Csorba vers: a kötet azon polcok egyikén volt, melyeken a Csorba verseket, versfordításokat is tartalmazó antológiákat gyűjtöttem össze. Három Csorba verset találtam a könyvben, mindegyik kedves verseim közé tartozik: Nélkülem is; Romantika; Rákbeteg anyósom halála. A kötetet Z. Szabó László válogatta, szerkesztette, s kiváló, a témához legjobban illő Csorba vereseket talált meg a válogatáskor. Nem úgy, mint a Vigilia kiadásában 2005-ben megjelent Innen és túl című Versek az Isten-kereső emberről alcímű vaskos kötet (795 p.), melyet Dékány Endre és Rónay László közreműködésével Lukács László szerkesztett, válogatott, ők ugyanis kicsit "egykönyvesen" szemléztek Csorba versei között: mindegyik közölt vers 1972-73 között született, s mindegyik az Anabázis c. Csorba kötetben jelent meg. (Részletesebben erről ld. itt, a harmadik bekezdéstől!) Ezzel szemben Z. Szabó László a közölt három verset három Csorba kötetből válogatta (A világ küszöbei, és a Simeon tűnődése), s választott egy olyan verset is (Rákbeteg anyósom halála) amelyik csak az Összegyűjtött versekben jelent meg, vagyis Z. Szabó az addig megjelent összes Csorba kötetet átnézte… A három vers mindegyike az antológiának és a Csorba ouvre-nek is kiváló darabja: mindhárom az elmúlásról szól, de mindegyik kicsit másképpen: a Nélkülem is a Csorbára annyira jellemző teljes lemondás verse: "S ahová meg megyek innen, / az a mérleg ott se billen / porszem száll a serpenyőbe, / hát hogy is moccanna tőle?", a Romantika a groteszk és a morbid felé is szívesen kalandozó Csorbát villantja fel, az előzőhöz hasonlóan lemondó befejezéssel: "(Ha meg másképp lesz hát nem így lesz / s ha nem így lesz majd valahogy lesz)". A harmadik vers kicsit elüt ezektől: a Rákbeteg anyósom halála valamiféle csendes megnyugvással, sőt jó érzéseket idézve szól a halál utáni pillanatokról: "Jó lett, megszűnt a fájdalom, könnyű lettem, akár a pille, / fények villogtak szerteszét, érzékenyen hozzám-simultak, / különös-furcsa volt a táj, s mégis mint otthon fészke, meghitt, / mint tiszta álmok tájai gyermek-karácsony éjszakáján. -" Lám, a halállal örökké harcban álló költő, egy pillanatra megváltozott, s egy pillanatra úgy érezte: a halál nem szenvedés, nem a titokzatos eltűnés a semmibe, hanem maga a megnyugvás, a Nirvána…

Még valamit: miközben a Rákbeteg anyósom halála c. verset kerestem, beleütköztem egy különleges esetbe: Csorba az Összegyűjtött versekbe az addig megjelent köteteinek anyagát majdnem változtatás nélkül beválogatta, kivételt csak első köteteivel tett, azok verseiből néhányat, amelyeket nem talált alkalmasnak a reprezentatív könyvben való megjelenésre, kihagyott. Tényleg csak néhány ilyen vers volt a Mozdulatlanság és A híd panasza c. kötetekből, de A szó ünnepe c. kötetével a költő kivételt tett: bár ebből is mindösszesen csak egy versrészletet hagyott ki, az Összegyűjtött versekben a Szó ünnepe részcím alatt jóval több verset közölt, mint az eredeti kötetben. 1947-1959 között Csorbának csak egyetlen "saját" kötete jelent meg, éppen a Szó ünnepe, 1959-ben. A Rákosi rendszer és a Kádári megtorlás időszaka alatt alatt Csorba – finoman fogalmazva – nem volt "támogatott" költő: nem írt a rendszert dicsőítő verseket, nem állt be a sematikus írók közé, inkább elhallgatott "saját hangján", s a kitűnő fordításait gondozta közben, "idegen hangokat" tolmácsolva szólalt meg. (Goethe, Petrarca, Janus Pannonius…) Ezért aztán az Összegyűjtött versekbe beválogatta ennek az alkotói korszakának azokat verseit, melyeket addig asztalfiókban tartott, kihagyott a Szó ünnepéből, mert hangulatuk, hangjuk csak "ráerősített" volna a szocialista irodalomtörténészek által Csorbára aggatott jelzőkre: a halál költője, pesszimista, kispolgári, nem realista… A Rákbeteg anyósom halála című vers is ilyen utólag, a keletkezés dátuma alapján (1947-1958) a kötetcím alá vett vers. Amikor pedig a verset kerestem, hogy a honlapra is fel tudjam tenni, rájöttem egy súlyos hibára: A szó ünnepe című kötet DIA-n közölt változata olyannyira csonka, hogy a versek jelentős része hiányzik belőle. Ezért már írtam a DIA szerkesztőinek, s most itt is közzéteszem A szó ünnepe eredeti, teljes tartalomjegyzékét, valamint érdekességképpen a Szó ünnepe és az Összegyűjtött versek c. kötetben ezen cím alatt megjelent versek "konkordanciajegyzékét" is. Filológusok és Csorba rajongók: lehet hasonlítgatni! Megjegyzem: Csorba az Összegyűjtött versekben A szó ünnepe kötetcím alatt közölte gyerekverseit is, melyek addig (és utána sem) máshol nem jelentek meg, pedig nagyon kedvesek, játékosak-szépek ezek az eredetileg saját lányainak írt versek.  

És még egy megjegyzés: A szó ünnepe című kötetben való keresgéléshez egyelőre semmiképpen nem szabad a csonka DIA-változatot használni. (Remélem, ezt kértem is, a teljessé tételig megszüntetik az elérhetőségét a szerkesztők.)