Steve

Csak mástól, csak hírből tudom
hogy az utolsó éveket
lakókocsiban élte. Nem szegény-fokon
sőt épp, mert bátran élhetett
fő-hobbijának: szinte folyvást
úton volt, s így otthont talán
nem is kívánt úgy igazán,
s félt is hogy tárgyai lefogják.

Vagy mert sosem volt otthona
(rokon család nevelte fel),
vagy mert alig tartotta a haza
és szó nélkül engedte el.
S ha mégis lett lakása végül
csak épphogy, és csak mert szokás
meg hogy a postát a lakás ­
Cím is lehet címzettje nélkül.

Haza jött olykor s hidegen
ítélt holtak s elevenek
fölött, hasonlítgatta ridegen,
hogy másutt… s hogy mik milyenek
s hogy itt gyalázat és hogy eztán
lábát többé be nem teszi,
s ha elmegy, csak azt élvezi,
hogy képes volt átélni tisztán.

De újra jött és újra jött,
és váltig méltatlankodott,
holott a konkolyok között
talált egy-egy termő magot.
Jött minthogy csak dühét kiadja.
Ám furcsán csillogott szeme:
fordult szavának ellene
és szelídült mindegyre útja.

Holtan lelték nemrégiben
készült pedig megint haza.
Porait szétszórták mivel
így kérte végakarata…
Steve Pista onnét a halálon
akárhol vagy: egy porszemed
ó bár elhoznák a szelek
ó bárcsak, én szegény barátom!