Visszanézézés.

Szerintem rendkívül fontos film a "Visszatekintés": alapvető segítség a nagybeteg és öreg költő gondolkodásának, életfilozófiájának, versről vallott nézeteinek megértéséhez, pesszimista vallomás, végső összegzés, prózai ars poetica. A rossz hangminőség ellenére is érdemes meghallgatni! >>> (A versek írott szövege a verscímre kattintva, a videófelvételről készült digitalizált változat pedig az előadó nevére kattintva és az írott szöveg oldaláról is elérhető.)

S, hogy a rossz hangminőség ne legyen annyira zavaró, s Csorba mondatai a költő gyengesége, néha el-elhalkuló hangja ellenére is érthetők legyenek, az interjú szövegét alább közlöm:

–           Vers. Verkli körökben. (Galkó Balázs előadásában)

–           Mit jelent számodra ez a város?

–           Hát ez a város nekem, én egyik versemben meg is írtam, hogy ha én akármerre elutaztam, akkor mindig ezt a várost kerestem. A formáját, hasonlót. Egy völgybe esik, ugye, ott mögötte van a Mecsek, hogy szinte nincs egyetlen vízszintes utcája sem, mert akármilyen irányba, dől még a legkisebb utca is. Én ezt kerestem szinte mindenütt – hát persze a lakosokkal együtt kerestem –, és ha ezt nem találtam, akkor boldogtalan voltam.

–           Vers. Séta és meditáció (Zsurzs Katalin előadásában)  

           Én az egész életet – használjam ezt a szót, ne használjam? – valamiféle kabarénak érzem, ami annyit jelent, hogy az ember azt hiszi, aztán később is azt hiszi, végül is azt hiszi… és befejezi, akkor már nem hisz semmit. Hát ezt tudom, hogy ez nagyon pesszimista és illetlen szemlélet és nagyon-nagyon szeretnék igen hívő ember lenni, csak sajnos mindig belegabalyodok valamilyen olyan problémába, amit már nem tudok elfogadni. És akkor megindul az elmélkedés, a töprenkedés, amiből nem jön ki semmi. Ha viszont nekem azt mondanák, hogy a Széchenyi tér közepéről a Szentháromság szobrot elvitte valaki, és én annyira tudnék hinni, hogy azt is elhinném, akkor lennék boldog.

–           Vers. A legszebb hang is. (Galkó Balázs előadásában)

–           A mai világban szükség van-e költészetre és a dalra?

–           Azt természetesen nem könnyű megmérni, mert nincsen hozzá mérce, hogy például egy szépirodalmi mű, főképp egy vers milyen hatással van az olvasóra, de meggyőződésem, hogy rendszeres olvasó, versolvasó pláne, képtelen lehet olyan cselekedeteket végrehajtani, amilyeneket végrehajtana akkor, hogyha nem lenne semmi olvasmányélménye és főként vers-olvasmányélménye.

–           Segíthet-e nekünk életben maradni, hogy van irodalom, van vers?

–           Hááááát, én azt hiszem, hogy most – nem, vagy csak egy egészen szűk körnek és főként a nőknek. Érdekes, hogy a nők mindig jobban olvastak verset, mint a férfiak, érzékenyebbek voltak a versre. De, hogy konkrét segítséget tud-e adni manapság a vers, csak úgy általában, én ezt nem gondolom.

–           A versek mennyiben segíthetik az utódokat mai korunk megértésében?

–           Hát, én ebbe nem vagyok túl bizakodó, én azt szoktam mondani, hogy lehet, hogy ötven év múlva egy bölcsésznek a dolgozatában egy lábjegyzet leszek, amiben meg kellett említeni, mert valami olyant mondtam, amit szükséges volt, ott legalábbis, megemlíteni.

–           Az egész világ és az egész élet és a mostani egyre egyre növekvő megállapítások arról, hogy hány év, hány millió év van mögöttünk, hiszen ugye tudjuk, hogy most megint találtak egy kőbe fagyott embert, hogy ez olyan óriási időtávolság, hogy ez a néhány ezer év, amivel el tudunk számolni, ez semmi, ez tulajdonképpen semmi. Hát ebbe bele téve akár száz évet is, az végtelen semmi.  Úgyhogy hát mást erről nem tudok mondani. Hogy fog-e segíteni? Lehet, hogy lesz majd akkor is olyan ember, aki az én génjeimhez hasonló génekből épül föl, és, mint ahogyan vannak alteregók, így külsőben is, talán lesznek belső alteregók is, akinek tudok segíteni avval, hogy kimondom helyette, amit ő nem tudott és én meg ki tudtam mondani. Én ennél többet biztos, hogy nem tudok segíteni.

–           Vers.  Mi fontos és mi nem (Zsurzs Katalin előadásában.)