A vers Galkó Balázs előadásában. Videófelvétel.

              VERKLI-KÖRÖKBEN

           Átlátok újra a kerten:
           kora tél a gyümölcs leverten
           De nemcsak a gyümölcs – a levél is:
           a kora tél már-már kései tél is

           Megunnám: volna okom rá
           A változás fordult unalommá
           Az évszakok csereberéje
           törvény érvényesülése

           Megunnám: télre tavasz jön
           majd folytatódik a nagy kör
           nincs meglepetés az időbe
           csak ismétlés ma s jövőre

           Megunnám – ámde a vénség
           ravaszul fogyó reménység:
           mindig terem egy-egy hökken-
           tő hurkot a verkli-körökben

           Várom hát most is a rendet-
           bontó lármát vagy a csendet
           százféle sebek sokadalmát
           vagy az elmúlás nyugalmát –

           Hogy egy év múlva ilyenkor
           múlt is lehetek – vajon erre ki gondol?
           És béke… sebek… nem érint ez se meg az se
           a tél s a kigöndörödő újabb tavasz se