“A századokat számlálja…” Csokonai szellemének

                                       "A századokat számlálja…" Csokonai szellemének. Előadja Kozák András. Videófelvétel.

„A SZÁZADOKAT SZÁMLÁLJA…”

                                  Csokonai szellemének

Játék, játék, – rémítő és vidító! 

Csokonai – Attila, József – Endre,
Petőfi – Mihály, Vörösmarty – Sándor,
Ady – Bálint vagy épp: Janus – Balassa
és mások, mások annyian! Nevük
keverhetnénk így, úgy –:
                                             egy-sok, sok-egy
személy ez mind. Eljönnek, jöttek is
félezred vagy alig hetven vagy épp
kétszáz éve. Tudjuk külön nevük,
olvassuk híven, olykor ünnepeljük,
vagy nem olvassuk, inkább ünnepeljük,
akárhogy is: csak-eggyel nem lehet
dolgunk; itt nincs harminckét, nincs huszonhat,
nincs negyvenkét éves, nincs ötvenöt,
nincs szőke, barna; ide- vagy oda-
valósi –, itt van: egyetlen, hatalmas
magyar költő, ki meglett valaha,
ki alszik, és ha szükséges, fölébred,
fölébred harminckettő vagy huszonhat
vagy harmincnyolc vagy akármennyi évre,
hol szőkén, hol barnán, hol itt, hol ott,
megnézi, amit éppen nézni kell,
elmondja, amit éppen mondani,
villámlik, szenved, üt, töri magát,
olykor beléhal: – nézni sose könnyű,
hűségesen beszélni sose könnyű –,
de néha túl is lép az iszonyon,
mosolyog és nevet és hahotázik,

ahogyan például Vitéz csinálta,
aki kétszáz éve rendeltetett
ébredni, s mindennek jött, mint a másik,
ki Vitézt ébresztette – új Vitéz –,
ahogyan például Vitéz csinálta,
ki szintén zajgott, fénylett, elborult,
hadakozott, mosolygott, hahotázott,
dalolt, dalolt – és végre belehalt,
 
Vitéz, a gazdag-arcú egyik arca. – –