Újabb Csorba dedikációk

Múlik az idő, meghalnak az ismerősök, jóbarátok, széthullanak azok könyvtárai, könyvgyűjteményei. Egyre több olyan Csorba dedikálta kötet (híre) kerül hozzám amelyiket antikváriumokba visznek be az (eredeti) tulajdonosok hozzátartozói, örökösei. Így múlik a világ dicsősége? 
Sokszor szokták emlegetni Terentianus Maurus mondását – "jó szokás" szerint – általában felét idézve: "…habent sua fata libelli". A teljes szöveg azonban így szól: „Pro captu lectoris habent sua fata libelli.” Azaz: a könyveknek is megvan a maguk sorsa, amely attól függ, hogyan érti őket az olvasó.
Bizony egyre többször látszik: az (új) tulajdonos (örökös) nem is értheti sehogyan a könyvet, hiszen ő csak tulajdonos, nem olvasó csak eladó. De nem bántok senkit: mindennek/mindenkinek megvan a maga sorsa, az eladónak is, amikor arra kényszerül (?), hogy a könyvvel belépjen az antikvárium ajtaján…
Az antikvárium azonban, ne feledjük, "jó hely". Sok könyv egy-egy jó antikváriumnak, antikváriusnak köszönheti menekülését a tűz (és egyéb) halál elől. Az eladott kötetek pedig biztosan jó helyre kerülnek addigi "búvóhelyükről", a sok esetben számukra menekülést jelentő polcokról…
Jó helyre, kerülnek, mint például a honlapon már sokszor emlegetett Fehér Zoltán barátomhoz… Vagy egy másik Zoltánhoz, Kiss Zoltánhoz, aki lassan ugyanúgy, "könyvbarátom" lesz, mint névrokona. Ez a "másik Zoli", a Csorba Győző Megyei Könyvtár kiváló könyvtárosa is többször segített már "dedikálásügyben", most megint értesített Csorba-dedikálásokról. A Vissza Ithakába c. Csorba kötetben például, (a pécsi Kiméra Antikváriumban) a következő dedikációt találta: "Hajzer Lajosnénak nagy szeretettel ajánlom: Csorba Győző. Pécs, 86. dec. 29." Az interneten keresgélve rábukkantam a férj, Hajzer Lajos, egy könyvére is: A magyar helynevekből képzett orosz derivátumok szótára c. 1998-ban magánkiadásban megjelent könyve a Bagolyfészek Antikvárban várja újabb olvasóját. Sajnálom a tragikus sorsú, tehetséges pécsi házaspárt. Előbb a család, aztán a könyvtár… Vajon, mi lesz Csorba könyveivel a mi halálunk után?
De visszatérve Kiss Zoltánhoz: három másik dedikált könyvről is értesített. Ezek a könyvtár hálózatából kerültek hozzá, s általa most már biztonságos helyre (van-e még olyan a világon?), minden valószínűség szerint a Tudásközpontba… A dedikációkat aztán szkenneltette Kiss Zoltán, s a képeket elküldte nekem. Én meg most nyilvánosságra hozom ezeket, bizonyítékául annak, hogy Csorba a könyvtárat és kollégáit milyen sokra becsülte.
Lélek és ősz  (A kötet versei elérhetők a PIM-ben, itt.)   

Ocsúdó évek  (A kötet teljes szövege elérhető a PIM-ben, itt.)     

 

Séta és meditáció (A kötet teljes szövege elérhet a PIM-ben, itt.

Kedves "Zolik", köszönöm a szíves segítséget;) Bizonyíték vagytok arra, hogy vannak, akik Csorbát is (még mindig) sokra becsülik.