Csorba Győzőné, Margitka leveleit rendezve – ő is sok levél címzettje volt! – váratlanul sok Csorbának küldött levelet is találtunk. Átnéztem ezeket és megkezdtem földolgozásukat. Többnyire rövid, verskérő levelekről van szó, melyeket folyóiratok, napilapok szerkesztői küldtek a költőnek. Van köztük persze érdekesebb, hosszabb levél is, amint kész leszek a feldolgozásukkal, néhányat ismertetek is majd. Most éppen a 71. levélnél tartok, s nem állom meg, hogy erről ne írjak pár sort. Mielőtt ezt megtenném, egy kis játékra hívom az olvasót. Itt látható a levél, itt pedig a boríték. Mit vesznek észre? Mert egy komoly, de azért inkább mulatságos hiba bújik meg a levélben. (A boríték már csak folyomány….)  
.
.
.
És akkor a megfejtés. A levélben a címzés így szól: "Csorba Győző elvtárs a Pécs megyei Városi Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya vezetője". Az ördög itt bújik meg: Csorba Győző soha nem volt a "Pécs megyei Városi Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya vezetője": az osztályvezető neve Csorba TIVADAR, aki Csorba Győzőnek csak névrokona volt. A titkárnők egyikének rossz napja lehetett, talán éppen a levélírás előtt legorombította Horváth Lajos elvtárs, ezért rosszul hallotta/"kódolta" a fölszólítást: "Elvtársnő/Icuka írjon egy köszönőlevelet Csorba elvtársnak." És elkészült fejléc: "Csorba Győző elvtársnak". Horváth elvtárs pedig a eléje tett nyilván számos köszönőlevéllel együtt olvasás nélkül aláírta a papírt. A boríték címzése aztán már pontos: Csorba valóban a Damjanich utca 17. sz alatt lakott 1959-től haláláig, 1995-ig. A költő nyilván gyanakodva nyitotta fel a borítékot, a feladót látva azt hihette "a pártom megint indítani akar valami új irodalmi életet", aztán a megszólítást és a szöveget olvasva nyilván azonnal rájött, milyen tévedésről van szó. Mivel jó humorérzéke volt, biztosan jót nevetett a "félreíráson" és besorolta azt a slendrián "mancikák" számos hibája közé, aztán a rendszer stupiditásának újabb jeleként gondosan megőrizte a levelet. A történetet nem ismertem, pedig 1978-ban már hatodik éve Csorba veje voltam, de sem ekkor, sem máskor nem nagyon hallottam Csorbától a feladó Horváth Lajos nevét, aki – a levél dátumból ítélve – 1978. április 4-én, "hazánk fölszabadulásának évfordulóján" a jó elvtársak között hagyományosan kiosztott díjak egyikét kaphatta meg…
Megjegyzem: Csorba máskor is lett már véletlen (vagy rosszindulatú?) tévedés alanya: egyszer halálhírét költötték, valami hagyatéki tárgyalásról értesítették meghökkent hozzátartozóit. Csorba bosszús volt, de elintézte a dolgot: a Dunántúli Naplónak megírta ez esetet, s a föladás helyét is pontosan megjelölte: Mennyország…
Horváth Lajos életrajzát, hogy pontosabban tudjuk, kitől is kapta érdemtelenül Csorba  a köszönetet, idemásolom:

"Horváth Lajos
Pécs, 1926. november 6. – Pécs, 1999. január 25.
A Pécsi Bőrgyárban tímártanuló, majd 1948 és 1951 között tisztviselőként dolgozott. 1954-ig a Baranya Megyei Tanács tervosztálya előadója, majd 1960-ig osztályvezetője volt, közben elvégezte a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet. 1960 decemberében lett a Baranya Megyei Tanács VB elnökhelyettese, 1966. júniustól a Pécsi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke volt. 1971. május és 1989. január között a Baranya Megyei Tanács elnöke volt. 1947-ben lépett be a Magyar Kommunista Pártba, öt hónapos pártiskolát végzett; később MDP, majd MSZMP tag volt. 1971-1989 között az MSZMP Baranya megyei párt végrehajtó bizottság tagja. 1975. június 15. és 1990. március 16. között országgyűlési képviselő, mindhárom ciklusban Baranya megye 3. számú egyéni választókerületében szerzett képviselői mandátumot. 1988. június 29-én választották meg az Országgyűlés alelnökévé, tisztségét a törvényhozás végéig megőrizte." (In: http://www.tortenelmitar.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=4378&catid=66%3Ah&Itemid=67&lang=hu)