Három pösze lány

   HÁROM PÖSZE LÁNY

 Egy faluban, ahol a nap
 reggel kél, és este megy le,
 élt egy házban három nagylány,
 semmi híjuk színre-szemre.

 Három testvér, semmi híjuk
 hacsak az nem, hogy szegények
 pöszék voltak mind a hárman.
– De csak akkor, ha beszéltek.

 Hát egyszercsak híre jár, hogy
 komoly kérő jön a házba.
 Nosza, öltöznek a lányok
 puccos ünneplő ruhába.

 De keményen megfogadják,
 szóra sem nyitják a szájuk.
 – Jön a legény, mosolyognak,
 ők reája, az reájuk.

 Bodri is az ágy alá fut,
 s onnan morran. Nem sokáig:
 ágy alatt a lisztes láda,
 belekóstol, s nyalja váltig. 

 Megrémül a legnagyobb lány:
 „Eti a tuta a littet!”
 Rá a másik: „Ott a töprü,
 ütt oda jól neti eddet!”

 A harmadik örömében
 szinte nem tud hova lenni:
 „Én ed tót te tótam, én nem, –
 én fodot mott férhed menni!”

 A legény csak ámul-bámul,
 nem is köszön, sarkon fordul,
 s nagyot kacag, jókedvében
 még a könnye is kicsordul.