Tisztelt Szerkesztőség és Kedves Hozzászólók!

Csorba Győző mellszobrát 2006. november 23.-án avatták fel a róla elnevezett könyvtár Vörösmarty utca felé néző kis udvarán. A Dunántúli Napló 2004. november 24.-én erről méltó módon meg is emlékezett.
Időközben a Csorba Győző Megyei-Városi Könyvtár a Tudásközpontba költözött. A szobor az egyre elhanyagoltabbá váló udvaron maradt. Hála a Város és a Megye, no meg a Könyvtár vezetőinek, most a szobor is méltó helyre került újra. (Még ha a háttér – amely nem a Tudásközpont fala, hanem valamiféle támfal – "látványelemként” kifogásolható is.) Amiért írok, nem is ez, hanem a következő:

  1. Arról, hogy a szobor újraavatása lesz, nem adott hírt a Napló. (Pedig a szervezők biztosan küldtek oda is a meghívóból, ha a pecsiujsag.hu-nak, Pécsi Rádiónak stb. jutott belőle.) Most, jó egy héttel az esemény után, sikerült egy ilyen hírt „rittyenteni” az eseményről. Amely nem annyira az eseményről szól, mint inkább a hibáról, amit a szobor feliratán vett észre a híradás írója – vagy valamelyik kedves „súgója”. Ez már önmagában is érdekes. Amint az is, hogy azt írják a hírben: „Csorba Győző író, műfordító”. Azért, ha már annyira tájékozatlan is a hír fogalmazója, hogy nem tudja, Csorba költő volt, legalább a szerkesztőnek tudni illett volna. Amint azt is, hogy Csorba könyvtáros is volt. A Megyei Könyvtár egyik alapítója. Ezért (is) nevezték el róla a könyvtárat. Aztán azt is illenék tudni, hogy Csorba az első, aki „vidéki” költőként kapta meg a Kossuth-díjat. Ha mindenki büszkén használja a neve előtt akár a „kisdoktori” titulust is, akkor egy Kossuth-díjat talán illenék odaírni a név elé. De Önöket nem ez érdekelte, hanem az, hogy valamilyen „blikkfangos” címet tudjanak adni: „Hibásan vésték a márványba Csorba Győző nevét.”  Valójában, persze, ebben a címadásban semmi különös nincsen. Jól tudom, újságírónak nem az a hír, hogy a kutya megharapta a postást, hanem az, ha a postás harapja meg a kutyát, azért az szerintem mégiscsak inszinuáció, hogy ilyen fejcímmel jelenik meg a hír (egy héttel az esemény után) annak a költőnek az ünnepléséről, aki annyi hírt és nevet szerzett a városnak.  Akinek Pécs, mint egyik nagy versében írta, „A VÁROS mindörökre”. Úgy látszik, a pécsi lap újságíróinak Csorba nem a költő mindörökre, hanem egy hibás felirat. Éljen.      
  2. A szobor felirata valóban hibás volt már eredeti helyén is, ezt azonban eddig senki nem kifogásolta. Érdekes kérdés, miért? Mindenki, aki eddig nézte, hiányos magyar nyelvismerettel bírt, netán analfabéta volt, esetleg valamiféle félreértelmezett jószándék miatt maradt csöndben, vagy olyan hatása van az alkotásnak, vagy a költő kisugárzása olyan, hogy a feliratot már senki nem nézte meg? Összegezve: Kossuth- és József Attila díjas művészek, írók, költők nyelvtanárok stb., stb látták eddig a szobrot, a fotója nagyon sok helyen megjelent, az elírást, szégyen ide, szégyen oda, senki nem jelezte v. nem vette észre. Talán valami pszichiáter meg tudná magyarázni, mi volt ennek az oka. Én nem. Ami, természetesen nem mentség, csak érdekes. Amiként érdekes az is, hogy a Napló miért éppen most jött rá és így hozta olvasói tudomására ezt a buta hibát.
  3. Én sejtem, mi lehet az oka ennek. (A „súgó” rosszindulatán kívül.) Az általam szerkesztett honlapon a szobor új helyre „költöztetésével”, újra avatásával  kapcsolatban szóvá tettem, hogy „A helyi napilapnak egy szó nélkül sikerült elmenni a nagyon bensőséges hangulatú, szép ünnepség mellett .” Nem tudom, csak gyanítom, hogy ennek a megjegyzésnek „hatása” lehetett a szerkesztőkre. Gondolták: az örökösök, a hagyaték gondozója kicsit „megcsípték” a lapot, majd most ők „visszacsípnek”. És ahelyett, hogy az emelkedett hangulatú avatásról adtak volna hírt, odavetették ezt a pontatlan (hiszen a költő megszólítását sem tudták megfelelően) és megkésett tudósítást, a hibát, amelyet pedig az „eredeti” avatásról szóló cikkben és az azóta eltelt években sem tettek szóvá, most fő hírként tálalták.
  4. Tudom, újságokkal, újságírókkal újat húzni nem érdemes. Mert övék a hatalom, őket olvassák. Övék az utolsó szó… De így bánni a város egyik leghíresebb emberével, ez szégyen. Nekem kell-e elmagyarázni, mi lett volna a megfelelő „tálalása” ennek a „szenzációs” felfedezésüknek? Szólhattak volna szépen csendben: kérem, ez és ez a hiba, javítsák ki. De nem Önöknek fontosabb volt az „elvésésről”, melyről nyilván Önök is jól tudják, hogy véletlen és nem butaságból fakadó „hüjesírási” hiba, egy ilyen „kisszínest” fabrikálni. Amire majd az ilyesmire nagyon fogékony állandó hozzászólók is nyilván rávetik magukat és tovább „ragozzák”. Amint az meg is történt. Híradásuk újságíró-iskolában tanítandó példa: így kell elbánni azzal, aki nekünk nem teszik. Gratulálok.
  5. Ha már ennyit írtam, ezt a csorbagyozo.hu honlapon is megjelentetem. Gondolkozzanak csak el a honlap olvasói, milyen módon is őrzi költője emlékét a város és a régió „hivatalos” napilapja.
  6. Ha netán tényleg elismernék, hogy nem volt megfelelő a híradás a szoboravatásról, a család nevében is, nem kérek mást, jelentessék meg lapjukban, kommentár nélkül, Csorba Séta és meditáció c. versét. Ha ennyi hely sincsen a sok reklám között a lapban, szomorúan vesszük tudomásul, Önök „ejtették” a város költőjét.

A kommentelőktől pedig, ha lesz még komment ehhez a hírhez, azt kérem, NE KEVERJENEK POLITIKÁT megjegyzéseikbe. Nem kell itt a köztársasági elnökkel foglalkozni. Ez nem az az oldal. Köszönöm.