Három könyv, egy képeslap és egy levél…

Nagyon nehéz dolgom van a könyvtár katalogizálása közben. Szinte mindegyik könyv különleges valamiért, szinte mindegyikhez fűződik valamilyen történet. Ma három könyvet, egy levelet és egy képeslapot választottam a "beszélőre";)

1. Csorba emlékezőtehetsége olyannyira kitűnő volt, hogy pl. az A város oldalában c. kötet tollba – magnetofonba – mondása közben egyetlen emlékeztető írást, szöveget nem vett elő, semminek nem kellett utánanéznie. Nagy lehetett a meglepetése, mikor Mészöly Dezsőtől 1983-ban megkapta a Villon árnyékában c. vers- és műfordítás kötetet, amelyet a szerző úgy ajánlott a költőtárs figyelmébe, hogy "Csorba Győzőnek, első szerkesztőmnek..." Csorba azonnal meg is vallja: "Kedves Dezső, mint »első szerkesztőd« – bár nem emlékszem, hol s mikor ért engem ez a megtiszteltetés – hálásan köszönöm a nagyon szép könyvedet a »Villon árnyékában«-t, s igaz baráti szívvel gratulálok hozzá." Sajnos, eddig, hiszen csak ma találtam meg a könyvet, nem tudtam rájönni, mi is volt ez az "első szerkesztő"-ség. (Mészöly Dezső esetleges válasza nincsen meg, legföljebb a DIA-ban.) De ha Csorba nem emlékezett rá, én mit is tudhatnék róla? A levél különben ékes bizonysága annak, hogy Csorba minden hozzá küldött kötetet megköszönt és alaposan elolvasott… És nem fukarkodott a dicsérettel, ha dicsérendő kötet akadt a kezébe. (Aminthogy a kritikával sem, ha hibát talált.)

Mészöly Dezső: Villon árnyékában, címoldal és ajánlás.
Mészöly Dezső: Villon árnyákában, a válaszlevél piszkozatának 1. oldala2. oldala
Mészöly Dezső: Villon árnyákában, a válaszlevél piszkozatának gépelt változata

Csorba a kötetek első borítójának belső oldalán szokta jelölni azt, hogy mikor kapta a könyvet, s esetleg mikor válaszolt rá, sokszor pedig a küldő címét is beírta ide, hogy egy esetleges következő levélírás alkalmával könnyen megtalálja azt. A Mészöly kötethez is született megjegyzés…  Az első borító hátoldala Csorba kézírásával.

A védőborítót pedig azért szkenneltem, mert nagyon szép középkori kép díszíti, mintegy a kötet színvonalához illő "ráhangolás". (A védőborító) (A Limbourg testvérek miniatúrája Berry herceg "Les trés riches heures" címen ismert imádságoskönyvéből.)

Mesekönyv Csorba könyvtárában? Igen! Lázár Ervint Csorba nagyon kedvelte, Lázár pedig nagyra tartotta Csorbát, sokszor mestereként tisztelte. Könyveiket is megküldték egymásnak. Így került mesekönyv is Csorba könyvtárába. Méghozzá nem is akármilyen ajánlással. Kitűnő az ajánláshoz írt kis versike is.
Ez a könyv azonban más miatt is érdekes: megtaláltam benne Fodor András egy Csorbának 1992. Karácsonyára küldött képeslapját is. A képeslap pedig arról árulkodik, Fodor András már nem volt haragos azért, mert Csorba előbb kapott Kossuth-díjat, mint Fodor egykori tanára, későbbi barátja, Takáts Gyula. Milyen szép is ettől a hirtelen haragú, lobbanékony, rendkívül érzékeny embertől a "vallomás": "Igaz híved, pályatársad Fodor Bandi." (Ld. még erről az "ügyről" ezt az oldalt.) Fodor András képeslapja, 1. oldal2. oldal.

Csorba nem csak kapni, ajándékozni is szokott könyveket. Például "kedvesének", menyasszonyának, feleségének Velényi Margitnak is. Több olyan könyvet találtam már a könyvtárban, amelyiket Csorba neki ajánlott. Most megint egy szép könyv került a kezembe, amit "Margitka" kapott: Kosztolányi Dezső: Kínai és japán költők. Csorba ajánlása és Kosztolányi bevezetőjének címoldala. (A bevezető alapos elolvasását (is) ajánlom mindenkinek, akinek a kezébe kerül a könyv. Rendkívül érdekes, okos tanulmány.) Csorba sokszor írta alá Margit asszonynak küldött leveleit így: "fia", sőt néha viccesen "fija". Nem tudom, mit takart ez a szokatlan megnevezés. A költőt megkérdezni nem tudtam, a leveleket már csak halála után olvashattam, Margit asszony pedig az ezt firtató kérdésre mindig kitérő választ ad…
Íme az elegáns kötet borítója és a kötet címoldala.
(Megjegyzem, találtam egy újabb Margit asszonynak ajánlott könyvet is, melyben Csorba magát, mint ajánlót, felesége "ura"-ként aposztrofálja… De erről majd máskor.