El kell viselnem

                   EL KELL VISELNEM

Idén is volt tavasz,
   békételen
   s nyár, vígan termő és teremni kénytelen,
órák, percek, méltók túlélni az
   időt, vagy másképp, hogyha élve nem,
                                                maradni meg.

Mit tudtam tenni értük?
   Láttam csodáik,
   mégis ritkán jutván odáig,
hogy burkot is vonjak körébük, 
   s őrizzem őket épségben sokáig
                                    mindenkinek.

Kevés vagyok a zúgó
   időt torlasztani,
   kevés az elmúlást múlasztani:
nincs rajtam át kibúvó,
   csak néhány apró rést tudok szakasztani
                                                           a napnak.

Különben háborogva
   és tehetetlen
   el kell viselnem,
hogy lökjön sárba és mocsokba
   derűt, zöldet kérlelhetetlen
                                        az ősz.