VERS NÉLKÜL

     Szinte hajnalban lehevertem
     e lobogó-zöld nyári kertben,
     s unszoltam, vártam szeliden,
     hogy a múzsa enyém legyen.

     Most késő délutánra jár,
     de papírom üresen áll;
     s kár volna magam gyötrenem
     sorokkal, verssel töltenem.

     Szirt-nyugalom, kör-teljes-élet,
     igaz állatok és növények!
     Ilyen csodák közt mit keres-
     ne, mire lenne jó a vers?