Egy távoli rokon temetésén meglátogatom bátyám sírját

   EGY TÁVOLI ROKON TEMETÉSÉN
  MEGLÁTOGATOM BÁTYÁM SÍRJÁT

    Itt temettük hozzád egész közel.
    Úgy emlékszem, nem ismerted, de tán
    sejted, ki volt, hisz gyakran emlegettük.
    Ő is csak ötvenhárom évet élt.

    Jó volna, hogyha fölkeresnéd:
    friss híreket kapnál felőlünk.
    Megtudnád, úgy megy minden, mint odáig,
    s mert olykor sem a lélek, sem a test
    nem űzetik, azt hisszük még ma is,
    hogy élni valami különleges-jó,
    vagyis megtudnád, hogy nincs semmi újság.

    Jó volna, hogyha fölkeresnéd,
    segítenéd első lépéseit.
    A föld felett kevéske nap sütött rád,
    élet szegénye, nagy gyakorlatot
    szereztél a dicső fondorlatokban:
    a földalatti új világban is
    nyilván hamar kiismerted magad:
    mutathatnál és mondhatnál neki
   néhány hasznos dolgot, néhány tanácsot.

    És megbeszélhetnétek közben azt is,
    hogyan várjátok a következőt
    e nagy familiából, és milyen
    álmokkal szoktassátok rendhagyó
    országotokra, hogy könnyebb legyen
    válása majd.

                          Nos, készül már haza
    a gyásznép, én is indulok.