EGY TÁVOLI ROKON TEMETÉSÉN
  MEGLÁTOGATOM BÁTYÁM SÍRJÁT

    Itt temettük hozzád egész közel.
    Úgy emlékszem, nem ismerted, de tán
    sejted, ki volt, hisz gyakran emlegettük.
    Ő is csak ötvenhárom évet élt.

    Jó volna, hogyha fölkeresnéd:
    friss híreket kapnál felőlünk.
    Megtudnád, úgy megy minden, mint odáig,
    s mert olykor sem a lélek, sem a test
    nem űzetik, azt hisszük még ma is,
    hogy élni valami különleges-jó,
    vagyis megtudnád, hogy nincs semmi újság.

    Jó volna, hogyha fölkeresnéd,
    segítenéd első lépéseit.
    A föld felett kevéske nap sütött rád,
    élet szegénye, nagy gyakorlatot
    szereztél a dicső fondorlatokban:
    a földalatti új világban is
    nyilván hamar kiismerted magad:
    mutathatnál és mondhatnál neki
   néhány hasznos dolgot, néhány tanácsot.

    És megbeszélhetnétek közben azt is,
    hogyan várjátok a következőt
    e nagy familiából, és milyen
    álmokkal szoktassátok rendhagyó
    országotokra, hogy könnyebb legyen
    válása majd.

                          Nos, készül már haza
    a gyásznép, én is indulok.