Küszöb

                   Küszöb 

A szervek, haj, romolni kezdenek,
s a működésük botlik egyre-másra!
Kudarcaim majd megdermesztenek?
Vagy most bomlik ki lelkem látomása?

S a szétzilált rend örvénye fölé
hibátlanul, tarkán, ifjú derűvel
– láp-gyökerű virág az ég felé −
sárból, bűzből szivárvány boltja ível?

Ne ő engem, én őt veszítsem el,
én őt: a testet, s úgy, hogy el ne vesszék:
induljon új utakra nélkülem,
fogja tevékenységre más szövetség.

Én meg mint szellem és szív és szavak
tovább dobogva és tovább lobogva
keressek földönjáró társakat,
emelni arcukat a csillagokba.