Egy szerkesztőre

Ej, inkább piros ceruza
volna kezedben, s dolgozat-halom
előtted. Mért nyúlsz felnőtt emberek
dolgához, angyalom?

X kell neked, nem én, nem én
és Y meg Z és más nagyok.
Igaz! Hát mit tehetsz, csóró legény?
Kéz kezet mos! Kezed meg? − Hagyjuk ezt!

Építed önnön szégyened:
mert bocsánatos bűn a butaság,
de benned ölre megy vele a gazság,
s folyton nyakára hág.