Régi szilveszter

        RÉGI SZILVESZTER

Tombola volt s tánc hajnalig.
Ternó, kvaternó…, porcelán-
bögrét és káposztagyalut
nyertem, s parasztlegény-barátaimmal,
mikor magunk maradtunk,
eljártam egy kesergőt.
Aztán meg szürkület felé
újévet indultunk köszönteni.

Egy ifjú párhoz vitt első utunk.
A férj − kevéssel azelőtt legény –
pajtásunk − ádáz bömbölésre
eresztett csak be.
                          A szobába törtünk.
Az asszony két fonatba bontott
hajával, pislogó szemével ágyban
maradt, és csöppet sem látszott örülni.
Cigánydalt ordítoztunk, bort kerestünk.
A férj hosszú alsóban futkosott,
míg nem került elő ital.

A melegtől, a döngölt szoba föld-
szagától, az asszonytest és az ágy
illatától szédülve támolyogtam
ki a szabadba, szinte úgy vedeltem
a csípős, tiszta levegőt, de akkor
egyszerre fázni kezdtem, szótalan
s rosszkedvű lettem, és hiába
kérdezték társaim: „Mi van veled?”
otthagytam válasz nélkül őket.

Vissza a Tartalomhoz