Vigyázzon, aki él 

Égő erdő-koronák fölött kuszált madársereg –,
    mi lett a hűséges szavakkal?
Guggolnak a tárgyak, a dolgok szürkén és fénytelen:   
   alkonyat elé készülődnek.
A “Fiat lux” előtti éjjel építi tájait
   félemlítő iparkodással.
Él s áll a törvény, s engedelmes a törvény gyermeke,   
   a mag s a lényeg engedelmes.
De áruló a szó és ringyó: barátja s ura van:   
   úgy táncol, ahogy ők fütyülnek,
de áruló a szó és ringyó: a tékozló fiak
   nem ismerik szülőiket sem.
A “Fiat lux” előtti éjjel építi tájait,
   rossz szelek zúgnak, kavarognak.
Vigyázzon, aki él, vigyázzon! ne nézzen fölfelé,   
   ne nézzen a kápráztatókra!
Rossz szelek zúgnak, kavarognak: a lényeg és a mag   
   szilárd csak és rendíthetetlen.
Vigyázzon, aki él, vigyázzon! a lényeg és a mag   
   legyen a holdja és a napja;
a lépés és a kéz mozgása és a szem villámai   
   vezessék a nehéz sötétben!
Hessentse el a kerge szókat: ringyók és árulók:   
   nem vihet jóra jótanácsuk.              
Rossz szelek zúgnak, kavarognak: homály építkezik:   
    vigyázzon, aki él, vigyázzon!
Guggolnak a tárgyak, a dolgok. Széttéphetetlenül   
   tapadjon megtartó szívükhöz.  

1944

(Összegyűjtött versek. – Bp. : Magvető,1978. p- 104-105.)