Gyurkovics Tibor 2004. novemberben Pécsett a Művészetek Házában részt vett az "…élni kell, ameddig  élünk…” (Figyelem, Mozilla-Firefox böngészővel olvasható!) c. Csorba Győző és Bertha Bulcsu levelezéskötet bemutatóján, ahol találkozhattam vele. Kicsit fáradt, nehezen mozgó, de nagyon jókedélyű emberként ismerthettem meg, aki humorát csillogtatta a kötetről folytatott beszélgetés során is. Meleg hangon emlékezett az akkor már elhunyt volt barátokra, Csorbára és Bertha Bulcsura is. Csorbával "távolsági" volt a barátsága, hiszen Budapest és Pécs elég messzi "állomások", Berthával viszont sokat volt együtt, az ő barátságukat a közös város is erősítette. Mint említettem, Gyurkovics a kötet bemutatóján is vidám hangot ütött meg. Első hozzászólása nagy meghökkenést váltott ki a közönség soraiban (nemhiába, dramturg is volt!): azt mondta Szirtes Gábornak, aki a kiadó képviseletében az est "moderátoraként" szerepelt: "Minek te vezeted ezt a beszélgetést? Miért nem a Tüskés, vagy valaki más irodalmár?" Aztán persze valami viccel oldotta a közönség és Szirtes meglepetését, s később sem, egy percre sem volt hajlandó szomorkodó, gyászoló hangot fölvenni, végig valami derűs hangulatot igyekezett fönntartani. (A bemutatóról és az előtte lezajlott Csorba mellszobor-avatásról a Pécsi Tv fölvételét ld. itt.) A bemutató végén Gyurkovics rettentően fölháborodott, mikor fehér és vörösborral kínáltuk. "Csak nem gondoljátok, hogy bort iszok, miután ennyit beszéltem! Valami jó sört hozzatok nekem, de gyorsan, amíg ki nem száradok!", mondta szigorúsággal-haraggal, miközben azért végig "tudatta" a körülötte állókkal, hogy nem gondolja ám ő ezt komolyan… de azért egy jó pofa sörért most sokmindenre képes lenne… Sógorom, Csorba Győző Eszter nevű lányának a férje, Miklós, futott ki a városba, s hozta hamarosan a sört, amit aztán a költő hálásan fogadott és jóízűen itta egész este… Közben "panaszkodott" kicsit: "Kije vagy te a Győzőnek? A veje? Nagyon jó lehetett hozzád az a szigorú ember, hogy ennyit teszel érte. Mondd, hogyan lehet ilyen vőre szert tenni? Nekem miért nincsen ilyen családtagom?" És végig ezzel a félig komoly, félig humoros társalkodással tartotta szóval a beszélgetőpartnereket. Később megkérdezte tőlem: "Ugye, nem baj, hogy a szoboravatón nem voltam ott? Tudod, fáradt voltam, nem sokkal előbb érkeztem, inkább pihentem kicsit a szállodában… Különben is mindegy, most legalább kvittek vagyunk: a Bertók [László, költő, P.L.] azt hiszi, őmiatta nem mentem el a szoboravatásra, én meg akkor most azt hiszem, ő azért ment előbb haza a bemutatóról, mert nem akart velem beszélgetni. Dehát mindenki higgyen amit akar, nem tehetünk az ellen semmit.", fejezte be a kis monológot és jóízüt húzott a söréből.
Röpke találkozásunk alatt így, ilyennek ismertem meg Gyurkovics Tibort, aki most már talán valamelyik felhő csücskéről néz ránk, mosolyogva. Mikor feltekintünk az égre, küldjünk mi is egy mosolyt a magasba, hátha éppen ott van és meglátja… Isten nyugosztalja békében, kedves Tibor.