Közös

Kerített kert-négyszög felett
én magán-őszöm rettegése.
Hatalmat rajta nem vehet
magán-jókedvem lebbenése,

Szétfújkálhatnám százfelé,
és föl is, föl a fellegekbe –
Roppant hegy a félelemé,
aládőlne, rámhenteredne.

Az ősz… ősz… Közös bántalom
közös gáton torpan erőtlen.
Más vállal együtt vállalom,
terhel csak elviselhetően.