Egy eltűnt pécsi utcára

Egy eltűnt pécsi utcára

Néhány gömböt kivájnak zöldessárgát
az estéből az utcalámpák
és általában
inkább csak félhomály van
így hát rövid sétám végezteig
az újabb gyászszertartás hibátlanul megeshetik

Innen csúszott a Majláth utca
a Zsolnay-ház dísze-pucca
mellett poros
úttesttel és koros
házakkal a Siklósi útra át
most üthetem nyomát
előkelő újdon lakótelep
csillámlik tetszeleg
helyén
A régi képet képzelt ládikóm
szent vackai közé hajíthatom
ismét szegényebb-lett város-szegénye én

Hát bizony nincs mese
ezen nem fordít senki se
időnként kellenek
efféle rendcsináló szelid manőverek

S jó hogy az állomásra tartok:
sűrülnek az idegen arcok
én is könnyebben temetek
ha köztük lehetek.

In: Egy eltűnt pécsi utcára. – Pécs : Baranya Megyei Könyvár, 1991. – 19. p.