Kenedy István – nem tudom, pontosan így írta-e nevét, csak Margitka egy jegyzetében találtam így írva, ahogyan közlöm – Csorba világutazó barátja (Margitka szerint osztálytársa) volt. Világutazóként lakókocsiban töltötte fél életét. Rendszeresen levelezett Csorbával, ennek a levelezésnek a dokumentuma a három képeslap, amelyeket közlök és Csorba Steve című verse, amelyet Kenedy halálhírének vételekor írt. (A vers Csorba Csikorgó című, a költő halála után megjelent, de még életében Bertók László által válogatott kötetben látott napvilágot.
Csorba, bár név nélkül, de jól felismerhetően, így emlékszik barátjára az A város oldalában c. kötetben:
"CSI: – Ezt a nyelvtanfolyamot közvetlenül a római út előtt, vagy attól függetlenül végezted?
CSGY: – A római úttól teljesen függetlenül. Volt nekem itt egy barátom, középiskolába is vele jártam, aztán az egyetemre, a jogra is. Nyelvbolond volt. Nagyon érdekes fiú, a pályája is érdekesen alakult. Előbb vasutas volt, aztán 47-ben, zivataros körülmények között, kiment az országból, elkerült Rómába, majd Ausztráliába. Ott letöltötte azt az időt, amit ott kellett neki töltenie azért, hogy befogadják, hogy állampolgárságot kapjon. Amint ezt letöltötte, visszajött Európába, és különös módon a londoni rádió olasz tagozatának lett a munkatársa. Még most is ott él, csak már nyugdíjas. Akkora nyelvbolond volt, hogy mindenféle idegen nyelvet igyekezett megtanulni. Én egy darabig vele tartottam. Egyszer aztán rájöttem, hogy nekem milyen nagy fáradságot okoz egy nyelvben a legminimálisabb előrehaladás. És elgondolkodtam rajta, hogy ugyanakkor hányan vannak olyanok, akik nyelvtanárt fogadhatnak, sőt akár el is utazhatnak abba az országba, amelyiknek a nyelvét tanulják. Ez a tudat elkeserített, kiábrándított a nyelvtanulásból. Az alatt az idő alatt, míg én valamelyik nyelvben odáig jutok, hogy komolyabb könyveket is tudok rajta olvasni, olvashatok olyat, amit más már lefordított. De eddig a felismerésig én a dántól kezdve a szerbig sok nyelvbe belefogtam. Némelyiket aztán természetesen folytattam, olaszt, franciát tanultam, sőt az angolba is belevágtam. Már mögöttem volt a latin, a német és az ógörög. Ezzel a barátommal például olyan megállapodást kötöttünk, hogy egy nyáron át csak olaszul levelezünk; és úgy is lett, akkor csak olaszul leveleztünk. Vagy most, ezen a héten egymással csak németül beszélünk – és csak németül beszéltünk. Kivettünk egy külön szobát a ferencesek templomával szemben. Most egy bérház áll ott, ami akkor még nem volt meg. Az udvarban volt egy kis ház, azt kibéreltük, és ott tartottuk a különóráinkat. Nem volt semmi bútorunk, csak valami asztalféle és néhány szék… A nyelveket én így tanultam. […] 
CSI: – Korábban nem is jártál külföldön?
CSGY: – Nem. Bár ez a 47-es kiutazásom nem az első próbálkozásom volt. Említett barátommal egyszer már szinte mindent előkészítettünk, hogy elmegyünk Olaszországba egy társasutazásra, ami elég olcsó volt, és hogy a többiektől elszakadunk majd, és megnézünk mindent, amit lehet. Pechünkre éppen akkor lépett be a háborúba Olaszország, mikorra az utazásunkat terveztük. Talán hétre azonosan: mi mentünk volna valamikor májusban, és előtte egy-két héttel Olaszország hadba szállt. Nem engedtek minket elutazni." (p. 122-123.)

A képeslapokról részletesebben:

1. lap: A lap címzése: "Dr. Csorba Győző 7624 Pécs Damjanich u. 17. Ungarn" A szöveg: "5. 8. 77. Kedves Győzőm, zürichi lapodat megkaptam s igazán örülök, hogy minden sikerült. H. Janit még mindig bántja lelkiismerete, de számít arra, hogy aug. 20. körül lemegyek Pécsre. Mindhármotoknak csók Pista Kb. jövő héten Huber Bäbivel találkoztam". A képeslap másik oldalát (Frankfurt am Main Paulsplatz) ld. itt. Sajnos nem tudom, H. Jani és Huber Bäbi nevek kit takarnak, valószínű egykori iskolatársak vagy barátok lehetnek.

2. lap. A lap címzése: "Dr. Csorba Győző Pécs Damjanich u. 17. Hungary Europe 7624", szövege: "25. 8. 78. Kedves Győzőm, e héten elküldtem üdvözleteidet a korbiaknak. Valószínűleg hallani fogsz felőlük. A viszonzás egyáltalán nem sürgős. U. i: (habár egy regényt tudnék erről a tárgyról írni) utalva multamra és érzelmeimre csak azt tudom üzenni Zsófinak, hogy mind anyagilag, mind érzelmileg csak egy hely van számára: Magyarország. Ölelés, csók Pista" A kép: Syney, Operaház. Csorba legkisebb lánya, Zsófia, egy németországi, eredetileg korbi család fiához ment férjhez, ők, a levélben említett "korbiak". Nekem különösen tetszik az utolsó mondat befejezése: "csak azt tudom üzenni Zsófinak, hogy mind anyagilag, mind érzelmileg csak egy hely van számára: Magyarország." Egy igazi világpolgár, sőt világcsavargó őszinte és szívből jövő tanácsa. Ami pusztába kiáltott szó (mondat) lett… A képet ld. itt.

 3. kép: A lap címzése: "Dr. Csorba Győző 7624. Pécs Damjanich u. 17. Hungary – Europe", szövege: "21. 4. 78. Kedves Győzőm, örültem kedves levelednek, s különösen annak, hogy az orvosi kezelés (az orvos kiléte ellenére) helyre állított. Július közepe táján lemegyek Pécsre is, de legalább egy héttel előbb írni fogok. Kaptam levelet N. országból, de vissza kellett írnom, hogy semmiféle számot nem közöltek velem. E nélkül halvány fogalmam sincs, Kátsa, avagy Nyűvő nem írt erről semmit. Várok választ Korbból. Sok szeretettel ölel, s küld üdvözletet mindenkinek Pista". A kép: Toukley, N.S.W, légifelvétel, ld itt. A képen a felirat: "Az én sarkom." A kisebbik nyíl mutatja a lakhelyet. N.ország = Németország. (Akkor Nyugat-Németország), Korb = ebben a kisvárosban lakott Csorba Zsófia férjének családja. Kátsa és Nyűvő = két ifjúkori jóbarát "beceneve", Csorba leveleiben Nyűvő nevét Nyűveőnek írják. A valódi neveket sajnos nem tudom.

4. lap. El nem küldött képeslap Kiss Dénes költőnek. Nem tudható, miért maradt Csorbáéknál. Az alkotók kölcsönösen tisztelték egymást: Kiss Dénes sok dedikált kötetét megküldte Csorbának, Csorba viszont az övéit Kiss Dénesnek.  
A lap címzése: "Kiss Dénes író és b. családja Budapest III. Szentendrei u. 2/B IV: e. 24.", szövege: "Hasonlóképpen szép, boldog új évet s jó egészséget kívánunk Neked és az egész kedves Családnak. Csorba Győző Pécs, 70. XII. 31." A kép: Nicolas Fouché, 1653-1732 Pomona. Ld. itt.

A képeslapot a jókívánságokkal ezennel kézbesítem, sajnos most már abszolút megkésve, de változatlan tisztelettel a címzettnek, valami mennyei címre. Remélem, ott is egymásra találtak: Csorba és Kiss Dénes…