Még mindíg tartogat érdekességeket Csorba könyvtára. A tavaszi könyvporolás közben közel húsz újabb kötetet találtam, melyeket eddig még nem vettem fel a Csorba könyvtárának katalógusába. Most ezek közül mutatok be négyet a Picasa képmegosztón.
Néhány magyarázó mondat a kötetekhez:

1. Kliegel könyv.
A legtöbb oldalt az 1843-ban kiadott ún. Kliegl könyvből szkenneltem be. Hogy ki volt Kliegel József? Részletes méltatás és életrajz itt olvasható róla, de ha egyszerűen akarunk válaszolni arra, ki is volt ő, azt mondhatjuk, egy a sok meg nem értett és méltatlanul elfeledett magyar feltaláló közül.
Találmányai közül a legfontosabbakról néhány mondatot idemásolok az említett életrajzból. "Első találmánya egy számológép és egy búvárhajó volt.. […] Fő műve a nyomdai szedő- és osztógép egész életét végigkísérő vezéreszméje volt. Ötlete 1833 körül fogant meg, s 1834-ben szerkesztett gépének mintadarabját szegényesen, papírlemezekből és fából csinálta. […] Később a vasutak keltették fel érdeklődését. Az egysínű vasút problémájával foglalkozott 1845-ben." Ennek a találmányának a története valódi magyar "sztori", ezért ezt részletesebben idézem: "Vasúti találmányairól Petőfi Sándor is írt naplójában 1848. április 12-én: "Klieglnek, a nagy gépésznek új találmánya van. Egy végtelenül tökéletesített vaspálya, melyen hegynek és völgynek utazhatni, kanyarodhatni jobbra balra, s elkészítése csak felényibe kerülne, mint a mostani vaspályáké, s így az utazási költség is a mostaninak csak fele lenne!… Milyen nyereség!" Leírta, hogy a feltaláló kínálta találmányát gróf Széchenyi István közlekedésügyi miniszternek is, aki sajnos nem nézte meg, másokhoz küldte. Petőfi az elutasítás miatt kárhoztatta Széchenyit, de azt írta, hogy valójában nem is ő a hibás, hanem Kliegl, mert Magyarországot választotta születési helyéül." S ha ennyi találmány nem volna elég, van itt még más is: "Feltalálta a hangjegyíró gépet. Ezt a műszaki alkotást saját anyagi erejéből el tudta készíteni. A "hangszedő" géppel Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Ábrányi Kornél és más neves zeneművészek is tettek kísérletet, játékukat papírra vetette a gép. […] Említést érdemel még találmányai közül az aratógép, amit valószínűleg 1858-1859-ben konstruált. Modell-bemutatóját lakásán tartotta, ahol kisfia húzta a mintadarabot, és a hivatalos szakértői bizottság "el volt ragadtatva működésétől". Azt írta az egyik lap: "Kliegl Pesten van s új aratógépet talált fel. Azt mondják, hogy a géppel egy ember két-három óra alatt egy holdat learathat." Ezzel a találmányával a mezőgazdasági munkát akarta megkönnyíteni. E modell sorsa is ismeretlen." Edisonhoz és Teslához hasonló elme…
És hogy mi is ez a Kliegel könyv? A szkennelt előszó a Picasa oldalon pontos magyarázatot ad rá. Aki nem kedveli a régi szöveget, esetleg nehezen olvashatónak tartja, annak idemásolok az ajánlott életrajzból néhány mondatot:
"Kiadtak Pesten egy kétkötetes antológiát 1842-ben, az úgynevezett "Kliegl könyvet", amelyet Garay János szerkesztett, és Landerer és Heckenast könyvnyomó intézete ingyen állított elő. Az akkori könyvkiadók 5 forintos áron hozták forgalomba. Az előszóban Pulszky Ferenc írt a feltalálóról. Báró Eötvös József, gróf Mailáth János, Szemere Pál, Vachot Imre és mások – írók és politikusok – írásait jelentették meg benne. Közölték Garay János Az új Guttenberg című, Klieglről írt versét is. Azzal a reménnyel adták ki, hogy bevételéből Kliegl befejezheti gépét, de csalódtak, mert nem egészen ezer forintot hozott.
Habsburg József főherceg, nádor is megtekintette a találmányt, és saját pénztárából havi 100 forintot utalványozott részére, amit a nádor haláláig (1847) megkapott.
A kormány 1848-49-ben nem adott pénzt a gépre, így készítését abbahagyta. Festészetből és zongoraleckék adásából élt 1949 februárjáig, amikor a kormány Nagyváradra küldte, az ottani fegyvergyárba, az egyik osztály főnökének.
A szedőgép támogatására 1848-ban új "Kliegl könyvet" akartak kiadni. Időszakos kiadvánnyá szerették volna fejleszteni, de ez a terv is meghiúsult. A szabadságharc bukása elsodorta érvényesülési lehetőségét. A nyomdászat magyar úttörője legnagyobb találmányát nem valósíthatta meg, pedig nagy szüksége lett volna rá a nyomdaiparnak. Mi lett művének sorsa? Még 1873-ban a Nemzeti Múzeumban volt, jó állapotban. Aztán 1925-ben az a lehangoló hír járta, hogy eltűnt a múzeum gyűjteménytárából. A gépet keresték, de végleg elveszett. A találmányról rajz, szabadalmi leírás nem maradt, csupán egyetlen ceruzarajz billentyűzetének elhelyezéséről, amelyet a feltaláló készített." Magyar élet, magyar sors…
Azt gondolom, Kliegel József ezeken az oldalakon is megérdemel egy főhajtást és néhány elismerő szót, ha már Csorba is oly nagyra tartotta, hogy a Kliegel-könyvet beszerezte és megőrizte könyvtárában. (Az albumban látható képek: a könyv címoldala, a címlap homlokoldala egy 1842-es (??), ceruzával írt tulajdonbejegyzéssel), a bevezető Pulszky Ferenctől, Garay János: Az új Guttenberg című verse és a tartalomjegyzék)

2. A lakóházak szocializálása.
A Budapesten, a Közoktatásügyi Népbiztosság kiadásában 1919-ben megjelent 15 oldalas brosúra a Tanácsköztársaság 1919. március 27-én megjelent, a lakóházak köztulajdonba vételének ügyét szabályozó X. sz. kormányzótanácsi rendeletének magyarázata. Csak egy mondat a brosúrából: "E rendelet 1. §-ában ki lett mondva, hogy minden lakóház a hozzátartozó beltelekkel, valamint a ház tartozékaival együtt a "Magyar Tanácsköztársaság tulajdona." (Dőlt betűk az eredeti szövegben. P. L.) Slussz. Csak szerényen jegyzem meg, mennyire megmosolyogtató, amikor a mostani ellenzék arról szónokol: a kormány a kommunizmust hozza vissza, államosít. Szíves figyelmébe ajánlom mindenkinek: ez volt AZ államosítás…

3. Kommunizáljuk-e Zsófit? 
A fenti című, az "Oktató írás a szabad szerelemről és egyről-másról, amit tudni illik és muszáj is az asszonynépnek" alcímű brosúrát ugyancsak a közoktatásügyi népbiztosság adta ki, ugyancsak 1919-ben. Már az alcím is pontosan körülírja, miről "tájékoztat" a kis füzetecske, de az első oldal, amelyet szintén beszkenneltem, ízelítőt ad a részletekből is. A kommunisták propagandagépezete pontosan tudta, hogyan kell a szerencsétlen pórnépet (félre)vezetni… (Sajnos a kis füzet, amelyet a Lakóházak szocializálása c. brosúra juttatott eszembe, elkeveredett, csak a szkennelt képek őrzik a nyomát. Amint megtalálom, további oldalakat is közkinccsé teszek belőle.)

4. Pécsi útmutató.

Végül, hogy "fajsúlyos" könyvvel fejezzem be a könyvismertetőket, közöltem a Picasán néhány képet a ma már nagyon nehezen föllelhető, Török Gyula által szerkesztett és 1943-ban Pécsett kiadott Pécsi útmutatóból. Nagyon értékes darab, tulajdonképpen az első "modern" útikönyv Pécsről, melynek minden fejezetét kiváló szerzők írták: Szabó Pál Zoltán (Pécs földrajza), Török Gyula (Pécs története a honfoglalásig; Múzeumok, könyvtárak, levéltárak, nevezetesebb építmények, szobrok és emlékművek; Utószó) Várkonyi Nándor (Pécs a magyar uralom alatt), Horváth Ilona (Gyakorlati útmutató: közlekedés, vendéglátás, szórakozó- és kirándulóhelyek, üzletek, üzemek, stb.) Mint könyvtáros, különösen érdekesnek tartottam a könyv 171. oldalát, amelyik bizonyítékot tartalmaz arra nézve, hogy a Pécsi Városi Könyvtár 1943-ban volt "szervezés alatt", s annak vezetője … akkor… Weöres Sándor volt. Akinek aztán Csorba lett az utóda. Ó, ha csak egy Weöres Sándor vagy Csorba Győző is dolgozna a mai pécsi könyvtárak bármelyikében… Bár, jut eszembe,  mi haszna volna akárhány Weöresnek, Csorbának egy könyvtárban: akármilyen tudós könyvtárosok is lehetnének, akárhány elsőrangú verset írhatnának,  ha nem értenének a számítógéphez:((