"Kedves Tamás, Kedves Jóbarátom,
örömmel olvastam leveledet, merthát ugyan köteteinkkel üzengettünk egymásnak, de a próza sem árt néha-néha.
Örültem és pironkodtam is: engem túlértékelsz, Magad meg túl-túl szerényen alábecsülöd. Pedig – én ezt nemcsak szemedbe mondom, hanem hátad mögött is vallom és hirdetem – pedig Te az élő magyar költészet legkiválóbbjai közé tartozol. Erről új köteted, a "Szemünktől kék az égbolt" is tanúskodik. [Szinte zavarban vagyok, ha fel akarom sorolni azokat a verseket amelyek]* Egyébként a kötetet és a vele együtt küldött Szitha Ilona1 kötetet hálásan köszönöm – bár jócskán késve.
Könyvedben remekül ötvöződik a mértéktartó modernség és a szép magyar költészeti hagyomány. Ha föl kellene sorolnom, melyik versek állnak a közelebb hozzám, zavarban lennék. [Főleg azért, mert minden jegyzék … okvetlenül hiányos volna]** Mégis: ebben a pillanatban (talán nagyon szubjektív és költészeten kívüli okokból) az Amoris via dolorosára szavaznék. De egészen kitűnők a kötet elején levő versek is (Történelmi pillanat, Elég egy napra stb.) Aztán említhetném a "Séta a tört idő cserepén" nagyszabású, s rendkívül finom iróniával átszőtt vízióját, vagy a pszeudonom Alion Athis gyöngéd szeretettel megírt pompás szonettjeit.
Summa summárum: szeretném, ha parányi udvariasságot sem éreznél [sőt inkább nyerseséget]*** szavaimban, mikor azt mondom ismételten, amit már a levél elején mondtam: a legjobb élő [költők]**** magyar költők között a helyed.
[Vonzó egyéniség]***** Szitha Ilona vonzó egyéniség. Ilyenek versei is.
Valóban, én is a két hatos felé megyek. November 21-én érem el, bár egyáltalában nem "igyekszem".
Baj, hogy a könyvkiadás Nálatok is nehezedik. De azt meg kell hagyni, hogy könyveitek külsőleg szépek, ízlésesek, gondosan nyomottak, jó papíron készülnek.
Kedves Tamás, miért nem jössz egyszer Te is haza? Titokban arra számítottam, hogy tavaly, amikor itt Pécsett rendezték az Anyanyelvi Konferenciát, találkozunk. Nem sikerült.
Ismételten köszönet kötetedért és meleg gratuláció. Kérlek, tolmácsold köszönetemet Szitha Ilonának is.
Ha olykor kedved támad, végy elő egy levélpapírt. Ki tudja, meddig írhatunk még egymásnak. 66 az 66.
Igaz barátsággal ölellek:
Győző"
1. Szitha Ilona (eredeti nevén Tomasovszky Éva, családneve Kovács Botondné) 1946-ban született, Kanadában élő költőnő. 1982-ben kiadott kötete a Sötétben vadászó nap. (Eddig még nem találtam meg Csorba hagyatékában.)
* ** *** **** ***** Csorba által áthúzott, de olvasható szövegrészek.
A levelet Tűz Tamás Szemünktől kék az égbolt című, Csorbának dedikált könyvében találtam.
A kézirat szkennelt változata: 1. oldal ; 2. oldal
A könyvet erős rongálódás (dohosodás) miatt selejtezni kellett.
A könyv leírása:
Tűz Tamás: Szemünktől kék az égbolt. – München : Herp K., 1982. – 189 p. ; 22 cm. – (Amerikai magyar írók). – Dedikálás a szennycímoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek szeretettel Tamás München, 1981. dec. 10.”. – ISBN 3 922587 08 9 fűzött. – A könyvtest ép, de nagyon dohos, selejtezni kellett. Címoldal digitalizálva.
A Csorba hagyatékból eddig feldolgozott Tűz Tamás kötetek:
Szemünktől kék az égbolt. Szennycímoldal a dedikálással.
Szemünktől kék az égbolt. Címoldal
Szemünktől kék az égbolt. Címlap hátoldala Tűz Tamás 1982-ig megjelent köteteinek felsorolásával.
