MEGBÉKÜLÉS 

     A napok össze-vissza ráztak,
     míg bennük voltam. Mint pénzező gyerek
     rázza markában a filléreket.

     Én a napokkal harcba szálltam,
     de póruljártam: jók voltak a falak
     és összetörtem rajtuk magamat.

     Kigyógyultam és bölcsebb lettem:
     nem bántom őket és ők sem engemet
     és életem most fölöttük lebeg.

      S mint hídról a habos folyóra,
     nézek le rájuk. Akárhogy zajlanak,
     életem örök-nyugalmú marad.