HÁBORÚS ESTI HARANGSZÓ 

Ömölj harangszó, mint a köd:
a rettegő házak fölé!    

Most újra éjbe fordulunk, 
s ki tudja, hogy mi lesz velünk,  

a nemtörődöm, tompa ég   
milyen veszélyt ereszt reánk.     

Feszülnének bár pattanó   
rudak mindannyi csillagig,   

szép, villogó ezüst rudak,
és védenének, mint a rács,     

hogy hittel néznénk fölfelé,   
mint szentek régi képeken,    

ne aggodalmas félelem   
remegne pilláink között. –    

Ömölj harangszó, mint a köd,  
ércboltozatként nőlj fölénk:     

hűs párnáinkra biztosan   
tehessük elfáradt fejünk.              

(Összegyűjtött versek. – Bp. : Magvető, 1978. – p. 106.)