Dávid tánca, a költő előadásában.
DÁVID TÁNCA
„Dávid pedig teljes erejéből táncol vala az Úr
előtt…”
„…Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon,
és látván, hogy Dávid király ugrál és táncol az
Úr előtt, megutálá őt szívében.”
Sámuel II. 6. r. 14. és 16. v.
Az Úr: úr hatalmas és roppant monarcha
egyetlenegy és nincsen hozzá mérhető
és aki igazán és helyesen fölismeri
annak szándéka nélkül is viszketni kezd a talpa
és táncba fog és annál hevesebben
mennél jobban átjárja a fölismerés
Ha meg úgy járja át mint a kendert az áztató
a gáz a gázcsövet mely leszerelés után is
még hónapokig szaglik kint az udvaron
vagy a dohány illata a dohánygyári asszonyokat
akiknek pórusaiból szeretkezéskor is ez árad
akkor a hevesség teljes erővé fokozódik
mert ilyenkor a test is meg a lélek is
széppé akar válni hogy legalább egy keveset
kiérdemelje a kegyes örömöt mire érdemetlen
és táncol táncol táncol az Úr előtt táncol észveszetten
külön táncot jár a bokája a talpa és a lábfeje
a lábszára és térde combja külön a bal külön a jobb
(és folytatható lenne fölsorolva minden porcikáját)
csak táncol táncol bánja is hogy a végén majd összerogy
mert tetszeni akar az Úrnak s így köszönetet mondani
Hanem jön Saul lánya jön Mikál jönnek Saul lányai sorban
és látják az ugrándozást a táncot s elhúzzák a szájuk
biggyesztik ajkuk nevetgélnek röhigcsélnek gunyorosan
oda is köpnek megvetően és megutálják öt szívükben
s teszik oIy feltűnően hogy mindenképpen lássa a táncos
esetleg néhány szót vagy mondatot ki is böffennek fogaik közül
ilyesmiket: „Ni hogy igyekszik a szolgalelkű!” „Talpnyaló!”
„Csak meg ne szakadj!” “Légy nyugodt megveregetik majd
a vállad!”
Ő a táncos kicsit lassít tétovázik keserű lesz a nyelve
előbb harag s gyűlölködés kél benne később szánalom
aztán nem látja már s nem hallja a Mikálokat
tánca erősödik ugrándozása szilajul
egyre vadabban egyre lelkesebben csinálja
aprózza dobbant pördül andalog
karját csípőről dobja levegőbe
fejét levágja fölszegi fordítja jobbra-balra
és járja teljes erejéből még elszántabban mint előbb
szép akar lenni szép és buzgó amennyire tőle telik
mert tetszeni akar az Úrnak s így köszönetet mondani