A Csorba Győző Társaság 130. hírlevele. Vasadi Péter halálára

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!

Egy “szolgálati közleménnyel” kezdem.
Most beszéltem Nagy Imre professzor úrral a Csorba Társaság ügyeiről. Pályázat könyvkiadásra, beszélgetés a tervezett kötetről, a januári Hrabal-találkozó és egy halálhír − ezek voltak a fő témák. Vegyük sorra.

1. Január 17-én 18 órakor lesz  Komlós Attila Gebauer Ernő munkássága a sajtó tükrében című könyvének bemutatója a Tudásközpontban, a Csorba Győző Könyvtár rendezésében. A könyvbemutatóról itt olvashatnak részletesen. A festőművész, aki 50 évig volt pécsi polgár, abban a házban élt és alkotott élete utolsó éveiben, amelyben most a professzor úr él és alkot. A neves elődre a ház falán emléktábla hívja fel a figyelmet. Az emléktábla avatásáról itt lehet olvasni.
Mivel úgy véljük, és hangoztattuk is mindig, hogy művészeti társaságként a művészetek minden ágával kapcsolatot kell ápolnunk, arra gondoltunk, hogy  ebben a hónapban talán jobb volna a Hrabal Söröző helyett ezen a könyvbemutatón részt venni.
Kérjük a Csorba Társaság tagjait, jöjjenek el a könyvbemutatóra, demonstráljuk jelenlétünkkel azt, hogy minden pécsi alkotóra figyelemmel vagyunk, nem csak névadónkra és műfajának képviselőjére. Csorba is figyelt mindenféle művészeti ágra, megnyitotta festő- és fotóművészek kiállítását, a pécsi festőművészek közül – sértődés ne essen, hogy csak egyiküket említem – Martyn Ferenc is nagyon jó barátja volt.  

2. Az elmúlt évet halálhírrel zártam, Albert Gábor búcsúztatójával. Most a temetéséről adok meg egy internetes címet és egy barát, Domonkos László, búcsúztatójának linkjét.
Kérem, olvassák el Domonkos László írását, nagyon izgalmas emlékeket idéz. Bevezetőjét és utolsó bekezdését idézem is.
A bevezető: „Vékony, magas férfi áll az emelvényen a pesti Vigadó nagytermében, 1986. november 29-e, szombat van.
Megritkult széksorok, balra tőlem a hosszú asztal mellett az egész napos szózuhatagtól kábult pártemberek, Berecz János, Pál Lénárd és egy hölgy, aki nem más – később tudtam meg –, mint Lendvai Ildikó, az MSZP későbbi frakcióvezetője. Fészkelődtek, és ásítva várták, hogy ez a kezében néhány lapot szorongató, már fiatalnak sem mondható, senkit és semmit sem képviselő, sosem hallott nevű író odalépjen a mikrofonhoz, és előadja unalmas sirámait.
Azután robban a bomba. Pedig fojtott, csendes hangon kezdi. „Magyarországon az irodalom sosem volt pusztán művészeti kérdés, s magam is úgy vagyok vele, hogy mindezt el kell valahol mondanom annak ellenére, hogy Bornemisza Péter szavait kölcsönvéve: »egyfelől félek, másfelől ég a szívem, és talán az oldalamon is kifakadna, ha a számat föl nem tátanám.«” Azután sorra: az ország, a magyar nép erkölcsi és általános állapota. „Százszor becsapták, önérzetében megalázták, múltjából kiforgatták, hamis bűntudattal bénították, a határainkon kívül rekedt rokonait megtagadtatták vele, halottaitól megfosztották (…) A lélek legjobb esetben féligazságokat kapott táplálékul, az igazság pedig – jól tudjuk – abszolútum. A féligazság – a teljes hazugság (…) Céltalanság, program- és reménynélküliség (…) Úgy élünk, mintha a kivárás, a kiböjtölés lenne a legjobb stratégia. Mintha csak túlélni akarnánk a nemszeretem éveket (…) Ez a stratégia egyértelműen csak vereséghez vezethet. (…) Beteg az ország, gyógyítani kell. (…) Megrettenve és belesápadva nézem a statisztikákból kirajzolódó országos pusztulás képét.” Berecz hápog, Ildikó dúl-fúl, Köpeczi fenyegetőzik, Aczélt ne is emlegessük.
Most, itt, ebben a pillanatban kezdődik meg Magyarországon a rendszerváltozás.”

Az utolsó bekezdés:
“Nem volt fenegyerek, de mindig becsületes, hű és igazságában bízva – láttuk – olykor a vakmerőségig merész alkotó, amilyenek az igazán jelentékeny, kiváló emberek szoktak lenni. Igazi magyar író volt – és ez nagyon-nagyon sokat jelent. És ez az, ami sohasem évül el.”

Kevesen vannak, kevesen voltak mostanában, ezért is nagyon fájó egy igazi magyar író távozása. Nyugodjék békében Albert Gábor, a vetése, ha még nem is érett be teljesen, már kezd zöldellni!

3. A másik halálhír, ami a beszélgetésben szóba került, Vasadi Péteré. A Kossuth- és József Attila-díjas író, költő és irodalomkritikus, a nemzet művésze november 24-én hunyt el, 91 éves korában. Itt olvashatnak egy rá emlékező írást,  itt pedig a Vasadi Péter címszó található a Wikipédián.)
Vasadi Csorbával is jó viszonyt ápolt. Csorba könyvtárában hat Vasadi verseskötet található. Ezek közül ötben Vasadi Péter ajánló szavai is olvashatók, a Tamariszk című kötetben pedig Csorba válaszának kézirata is  megtalálható … volt. A könyvtár többszöri költöztetése közben sajnos a kézirat elkeveredett, de szerencsére szkenneltem. Amint megtalálom a szkennelt fájlt közlöm, mert érdekes, alapos – emlékeim szerint igen elismerő  – elemzést írt válaszul Csorba a kötetről. A Vasadi köteteken kívül két antológia van  Csorba könyvtárban, amelyekben Vasadi vers is olvasható. Az egyik A magunk kenyerén című antológia. (Budapest, 1971.)  Az antológia érdekessége, hogy szerepel benne Bertók László is. Vasadi versei elé Rónay György, a Bertók versek elé pedig Tüskés Tibor írt bevezetőt, ajánlót. Csorba Bertók Lászlótól kapott dedikált példányt a kötetből. A másik kötet a Nyugtalan tengerszem : Amerikai magyar írók évkönyve 1984 című antológia, melyben Hajós Tamás, Rába György, Szitha Ilona, Sajgó Apor, Sajgó Szabolcs, Szabó Ferenc, Tűz Tamás versei mellé válogatták be Vasadi verseit.
A Jóisten adjon nyugodalmat a hívő költőnek, akiről Esterházy Péter így ír: “… most a hetvenedik életévéhez közelebb olyan könyvvel jelentkezett, mint egy elsőkötetes csodagyerek. Ki más mondhatná ki, s ki másnak hinnénk el olyan evidenciákat, hogy a violának hatalma van, s hogy nem az erőszak erős, hanem a lélekzet.” (In: Wikipédia.)
A Csorba könyvtárában található Vasadi kötetek leírása itt olvasható.

4. Felhívom a levelezőtársak figyelmét arra, hogy a 2018. évi tagdíjakat már be lehet fizetni. A tagdíjak összege nem változott, dolgozóknak 2000,- Ft, nyugdíjasoknak és diákoknak 1000,-Ft. A számlaszám, amelyre utalni lehet: Mohácsi TakarékBank 50400113-16108561 Tagdíjat a Gebauer-emlékezés előtt és után készpénzben is lehet fizetni! Minden utalást, befizetést nagyon köszönünk!

5. 2018. évi terveinkről hamarosan újabb körlevelet küldök!

Kérem, ne feledjék, menjenek el 17-én a Gebauer emlékezésre!
Köszönöm figyelmüket, abban bízva, hogy az idei évben kevés búcsúztatót kell írnom.