A Csorba Győző Társaság 77. hírlevele.

1. A Magyar Televízió stábja, melyet Völgyi Tóth Zsuzsa szerkesztő vezetett, szerdán, csütörtökön és pénteken Pécsett forgatott egy november 21-e körül látható, Csorba Győzőre emlékező filmet. Örömmel járták végig a Csorbához kapcsolható emlékhelyeket. Először a Tudásközpontba mentek, a Csorba Győző Emlékszobába, amely – és mennyire igazuk van! – kicsit csalódás volt számukra, szerintük nem illett a modern környezetbe. De örömmel egyeztünk meg abban, hogy így vagy úgy, de legalább megvan. Az Emlékszobában dr. Nagy Imre, Társaságunk elnöke és Miszler Tamás a Csorba Győző könyvtár igazgatója beszélgetett a szerkesztőnővel. Ezután a stáb hangulatképeket, városfotókat készített a filmhez. Csütörtökön sűrű nap volt. A filmesek Bertók Lászlóval sétáltak a Széchenyi tér és volt megyei könyvtár épülete környékén. Nyilván fárasztó lehetett a gyengélkedő költőnek, de Csorbát nagyon szerette, s vállalta érte a felvétellel és a sétával járó nyűgöket. Hogy merre jártak, mit beszéltek, azt én is csak a filmből tudom majd meg, mert én közben hazajöttem,hogy a három Csorba-lányt elvigyem a Damjanich utcába a következő forgatási helyszínre, ahhoz a kerthez és házhoz, amely 1959-től haláláig, 1995-ig Csorba őrhelye volt, a város fölött.

Legnagyobb örömünkre Bertók László is jött a forgatócsoporttal, s emlékei felidézésével hozzájárult ahhoz, hogy a felvétel jól sikerüljön. Nehezen, de megszólaltak a kamera előtt a Csorba lányok (bocsánat, asszonyok;), s én is nyökögtem valamit. Azt tudom, hogy ott mi történt a kertben, miről és mit beszéltünk, majd meglátjuk, mi kerül a filmbe a felvett anyagból. A kert, a fák – mégha nem is az igazi, eredeti Csorba-kert volt már ez az új terület – szépek voltak, úgy láttam, az operatőr örömmel találta meg a vágóképeket a szöveghez.

Köszönet illeti a régi-új tulajdonosokat, kedvesek és segítőkészek voltak, mint mindig.

A következő forgatási helyszín sajnos kimaradt. Szerettük volna megnézni az őrtornyot a városfalban, ahol Csorba a Faust II. részét fordította, s ahol olyan sok időt töltött alkotói magányában. Azonban a Papnövelde utcai ház lakói nem voltak otthon, így oda nem tudtunk bemenni.

A séta következő állomása a Vilmos utca 23 sz. ház volt. Itt született Csorba. Ahogyan írja az Ocsúdó évek című önéletrajzi költeményében (XX. versszak)

„Pécsett, Vilmos-utca 23-ban
születtem, s éltem hatéves korig.
Szőlős-gyümölcsös, enyhe lanka-oldal
lábához fut föl, s rákapaszkodik
a Vilmos utca. Hol síkká simul
a dombhajlat, majd elkezdődik újra,
ott állt a ház; egy udvara alul,
s egy fönt, bozótok sűrűjébe bújva.
Az alsó udvar közepén temérdek
ágaival egy vén fa terebélylett.”

A kép már csak nagyon öreg pécsiek emlékezetében élhet, a környék teljesen megváltozott, de a ház pontos helyét dr. Pesti János nyelvész kinyomozta. A szülőház helyén álló új családi ház szintén a 23-as számot viseli. Tanár úr a házzal szembeni járdán mesélt a kutatásról és arról, hogyan, s miért jutott eszébe a Csorba Győző Társaság megalapításának gondolata. Sajnos, csak a felvétel végére értem oda, Fiat Pandámmal bele is robogtam a képbe.

Az utolsó forgatási helyszín ezen a napon a Pécsi Köztemető volt. Megmutattam Várkonyi Nándor sírját, aztán Csorbáé mellett Szederkényi Ervinét, Galambosi Lászlóét, Tüskés Tiborét. Egy egész
szerkesztőség nyugszik egymáshoz közel. Az ott pihenő emberek nyilván érdeklődéssel figyelték a stáb sürgését sírjaik körül: vajon mit csinálnak, mit mondanak, mit mutatnak meg rólunk az utókornak?

Pénteken, az utolsó napon még egyszer találkoztunk a Tudásközpontban, ahol jól bevilágítható helyszínen még néhány Csorba-relikviát fotóztak és filmeztek: Csorba kedvenc kis figuráit, állatokat, ólomkatonákat és persze csengőt és könyveket.

Ezután már csak búcsú következett. Megköszöntem Völgyi Tóth Zsuzsa szerkesztő és a forgatócsoport munkáját. Remélem, sikeres film készül majd a felvett anyagokból.

Végül még egy személyes adalék: a film operatőre Halász Gábor lett volna, aki Csorbáéknak nem is nagyon távoli rokona. A forgatás előtt pár nappal infarktust kapott, nem tudott jönni. Szerencsére most már jobban van, kívánunk neki gyors és teljes felgyógyulást. S külön köszönjük a helyére beugró operatőr munkáját.

A stáb néhány fotóját megosztottam a facebook oldalon. (Ld. az előző facebook-bejegyzéseket is.) 

2. Ha már a Tudásközpontban voltam, beszélgettem ottani fő-fő segítőmmel, Pajor Zsófiával. Elkészült a november 21-ei Csorba konferencia végleges programja, amint meglesz a meghívó, azt is közlöm. A november 23-ai, Kodály Központban tartandó Csorba est programja is készül. A programot és a kedvezményes jegyeket ill. azok érvényesítési módját is hamarosan közlöm. Remélem, a Csorba Társaság tagjainak ingyen jegyet is tudunk biztosítani. Amint lehet, minden információt megírok, addig itt (a cikk végén) lehet olvasni a műsorról.

3. Kezembe került Csorba hagyatékából a pécsi Fiatal írók köre 1976-os kiadványa. Az egykor legendás Pécsi Ifjúsági Házban működő kört tehetséges ifjú tollforgatók és képzőművészek alapították és működtették. A tartalomjegyzék jól dokumentálja: nem csak ígértek voltak, hanem sokan közülük "kötetes" szerzőkké váltak. A kiadvány képzőművészeti munkáit Ficzek Ferenc, Halász Károly, Kismányoki Károly, Pinczehelyi Sándor és Szíjártó Kálmán, a Pécsi Műhely tagjai készítették. Amiért a Csorba-hagyatékban volt: Csorba szerette és segítette a fiatal alkotókat, figyelemmel kísérte
munkájukat, ezért aztán örömmel írt előszót a kiadványhoz. Csorba kézzel írt előszavának és a szerzők életrajzának fotóját közlöm a mellékletben.

Sajnálatos, hogy a kiadványnak szomorú aktualitása is van. Pálinkás György, az egyik szerzője, egy hónapja, 70 évesen halt meg. Kedves Gyuri, nyugodjál békében. Tartalmas, szép életet éltél, de meggondoltad magadat, te is a nagy elődök után mentél az égi szerkesztőségbe. Tölts ott is víg napokat. Csorba Győző, szigorú mentorod volt. Tudom, te mesélted, azért nem vitted el neki megmutatni első köteted anyagát, mert féltél, kritikáját hallva nem mered majd megjelentetni. De tudom azt is, és te is tudtad már életedben is, hogy az öreg költő szeretett téged. Nyilván mindent kibeszéltek majd, ha találkoztok. Mert találkoztok, az biztos. 

Búcsúzóul a mellékletben közlöm egy versedet az antológiából.

4. Mellékelem a meghívót a Pro Pannonia Kiadói Alapítvány és a Művészetek és Irodalom Háza Mecseki Rapszódia című városi irodalmi estjére, november 7-ére 17 órára a Művészetek és Irodalom Háza Fülep Lajos termébe.
A mellékletek ezen a facebook-oldalon megtekinthetők.


Köszönöm figyelmüket!