Dr. Radics Éva, nagyon kedves ausztriai magyar levelezőtársam, Takács Jenő "világpolgár", de mégis élete végéig hűséges magyar szívű zeneszerző, zongoraművész, karmester kalandos és tanulságos életpályáját mutatja be írásában, melyet egy konferencián adott elő. Az írás innen elérhető. (A konferencia részletes ismertetése itt látható.
Idézem Radics Éva Takács Jenőt bemutató sorait:
"A tíz évvel ezelőtt, százhárom éves korában elhunyt zongoraművész, zeneszerző és népzenekutató neve Nyugaton ismertebb, mint Magyarországon. Ennek az lehet az oka, hogy hazáját kétszer is elhagyta,de soha nem úri jókedvéből. Épp leérettségizett, mikor Nyugat-Magyarország egy részét a Saint Germain-i békeszerződés 1921-ben Ausztriához csatolta, így Takács osztrák állampolgár lett. Mivel nem akart a hitleri eszmék szolgálatába állni, 1939-ben Sopronba költözött, a már ott élő szüleihez, felvette a magyar állampolgárságot, azonban a fordulat évében a kommunizmus szörnyűségeitől fordult fel a gyomra, s nehéz szívvel kezdett új életet a vasfüggönyön túl. Magyar gyökereit soha nem tagadta meg.”
Érdemes elolvasni az írást, egészen különös életútról és életműről van szó, érdekes és ritkán látható fotókat, rajzokat is láthatunk a sorok között.

Az sem mellékes, hogy Takács Jenő 1942-1948 elejéig a Pécsi Zeneiskola igazgatója és a színház karmestere volt, Csorba Győző igaz barátja, kivel sok levelet, képeslapot váltottak Takács Jenő 1948-as "disszidálása" után és találkoztak is, Ausztriában és Pécsett is. A leveleket a Csorba Emléklapon közreadtam, azokba is érdemes belekukkantani, érdekes kordokumentumok.