Mozgókönyvtárat – de csak újat

 

Az első vidéki mozgókönyvtár négy éve

 

1974. április
8-án első alkalommal köl­csönözhettek az olvasók a Pécsi Városi Könyvtár
mozgókönyvtárának állomá­nyából. Az ország második, Pécs és a vi­dék első
bibliobusza indult el nehézsé­gekkel alaposan „kikövezett” útjára ezen a napon.
Részletes ismertetést, leírást a könyvtárbusz elkészítéséről, munkájának
kezdetéről a Könyvtáros 1974/6. és 1975/2. számában olvashattunk. Néhány adat
ezekből a cikkekből:

1974. április 2-án a 12. sz.
Volán Vál­lalat átadta a Pécsi Városi Könyvtárnak ajándékát, egy Ikarus 620-as
járműből átalakított bibliobuszt. Mint Gerő Gyu­la írja a Könyvtáros 1974/6.
számában:

„… az ország egyik leggyorsabban elké­szített könyvtári létesítménye
[kiemelés G. GY-tól] született meg Pécsett. Az alig öthónapos építési idő
azonban nem kelti a kapkodó munka, a hevenyészett megol­dások látszatát. A …
bibliobusz külsőre teljesen újnak tűnik a szemlélő előtt, s berendezése is
elegáns.” Értéke az át­adás időpontjában 450 ezer forint volt. 2300 kötetet
lehet benne elhelyezni. A polcok kiszerelhetők, két oldalon a busz
hossztengelyére merőlegesen helyezked­nek el, közöttük azonban jó a közlekedési
lehetőség. Rádió és magnetofon használ­ható benne, fűtése, világítása 220 V-os
váltakozó áramú hálózatról működtethe­tő.

Indításkor
hét kölcsönzőhelyen állt meg. 1975-ben két új megállót alakítot­tak ki. Azóta
ez a kilenc kölcsönzőhely nem változott.

Milyen
eredményekről számolhatunk be, áttekintve a busz négyéves működését?

 

Kitűnő kezdet után
visszaesés

 

Kellemes
meglepetést szereztek a kez­deti időszak adatai: 1974. szeptember 30-­án,
féléves működés után már 738 olva­sója volt a mozgókönyvtárnak. Ez szép
eredmény, azt lehetne hinni, hogy az ol­vasók száma a továbbiakban is ilyen
gyorsan nőtt. Az 1974. december 31-i adatból azonban már látszik, hogy meg­torpant
a fejlődés: az utolsó negyedév­ben mindössze 125 fővel – csak 863-ra – ­növekedett az olvasótábor
(év végére 1000 olvasót terveztek). Azután 1975-től kezd­ve – nem lehet rá jobb szót találni ­– látványos zuhanás következett az olva­sók
számában: 1977-ben egész évben fél­annyian sem – csupán 325-en – irat­koztak be, mint 1974. április 8-tól
1974. szeptember 30-ig.

Az adatokból
kiderül az is, hogy kez­detben a fiatal olvasók többségben vol­tak, később
megfordult az arányuk.

A busz
elsődleges feladata a peremré­szek munkásolvasóinak ellátása lett vol­na,
azonban az olvasók számával együtt csökkent a munkásolvasók száma is, s az
arányuk sem volt megfelelő, 1977 végén az összes beiratkozottak mindössze 22
százalékát alkották.

A látogatók
száma két évig még emel­kedett, azután alaposam csökkent, akár­csak az
olvasóké: 1977-ben még az 1974 első félévi eredményt sem éri el. (1974.
szeptember: 2387; 1976. dec. 31-én 5165; 1977. dec. 31-én 2062.)

A kölcsönzött
kötetek számának alaku­lása is hírt ad a forgalom csökkenéséről, továbbá arról
is, hogy mostanára a fia­talok a .többségből kisebbséggé váltak. (Az 1974-es 12
876 kötetes forgalom 1976-­ra 14 044-re emelkedett, majd 1977-ben 10 351-re
zuhant, miközben a fiatalok „részesedése” napjainkra 50 százalék alá süllyedt.)

S most lássuk
az okokat.

Amikor a busz
már a szerelőcsarnok­ban készült, a könyvtár vezetői felmérték a helyzetet:
először is kell 10 ezer kötet könyv a raktárba, 2300 kötet a buszba.
Minimálisan valóban ennyire lett volna szükség. Úgy látszott, hogy meg is lesz – a megszűnt könyvtárak anyagából –, de 1974 végére kiderült: 7261 használha­tó
könyvet lehet csak összegyűjteni – a megszüntetett fiókok
nagyon rongyos könyveinek nem adható hely az „új” buszban. Az első tervpont
dugába dőlt. 1000-1200 olvasóra (ezt a létszámot ter­vezték) 7200 könyv jutott.

Tervezték azt
is, hogy évente 60 000 Ft lesz a beszerzési keret – ez is terv ma­radt, bár ez az összeg sem
lett volna sok. Képzeljük csak el, a bibliobusznak hat megszűnt könyvtár
helyett kellett dolgoz­nia! Így már kevésbé nagy az összeg. A hiba ott volt,
hogy a 60 000 Ft sehogyan sem került elő. Nem is kerülhetett, hi­szen a
megszüntetett hat kis fiókkönyv­tár évi összes könyvvásárlási kerete 20000
Ft-ot sem tett ki! Következésképpen: 1975-ben 541 kötetet (kb. 18 000 Ft) 1976­-ban
766 kötetet (szintén kb. 18 000 Ft; a beszerzés összege nem nőtt meg, de egy
megszűnt könyvtár anyagából is kapott a bibliobusz), 1977-ben 520 kötetet (kb.
18 000 Ft; de mert a régi állományból 288 kötetet selejtezett a központ, csak
232­-vel nőtt az állomány) tudott venni a könyvtár a busznak. Az 1978-ban
rendel­kezésre álló 114 új kötet még nem szá­mítható pontos előrejelzésnek,
mivel a Könyvtárellátó év elején kevesebbet szál­lít. Kb. 520 kötetes
gyarapodásra lehet számtani ebben az évben is. A felhasz­nált összeg a
tervezett évi vásárlási ke­ret feléi sem éri el. A rossz ellátás nem a könyvtár
hibájának róható fel, mert jobbra nincs pénze. A fenntartó nem tud nagyobb
összeget adni, ugyanis jelenleg a hálózat eddigi legnagyabb beruházásá­hoz
gyűjt és ad pénzt: jövőre elkészül a város legnagyobb szabadpolcos könyvtá­ra
egy műemlékjellegű épületben. Ez minden támogatást megérdemlő vállalko­zás – el is visz minden lehetséges pénz­összeget.
Így az adott keretek között a mozgókönyvtár éppen csak létezik, hiszen az 500
kötetes évi gyarapodást figyelem­be véve a 9 kölcsönzőhely mindegyikére csupán
55 új könyv jut évente, Vajon nem a busz előtti állapot reprodukálása ez? De
az, csak még mozog is! Ráadásul úgy érezzük, hogy sem a fenntartó, sem a
működtető nem hibáztatható a kiala­kult helyzetért. Egy adatot még: a Fővá­rosi
Szabó Ervin Könyvtár első mozgó­könyvtára 1974-ben 95 830 Ft-ot költött
könyvre. A Pécsi Városi Könyvtár egész évi beszerzési kerete ebben az évben kb.
200 ezer forintot tett ki. A pesti biblio­busz kezdő állománya – 15 120 kötet ­– 1973. február 6-tól 1976 januárjáig meg­duplázódott.

 

Nem jön a busz – elmarad az
olvasó

 

Azt hiszem, a
működés adatainak a legizgalmasabb és „legdrágább” rovatá­hoz érkeztünk: a
nyitvatartási napoké­hoz. Számítva a rendes évi és tanulmányi szabadságokat, az
ünnep- és vasárna­pok által kieső időt, kb. 240 napon kel­lene kölcsönöznie
évente a mozgókönyv­tárnak, vagyis havonta húsz napon. Az egyes számú pesti
mozgókönyvtár 1975-­ben 232 napon kölcsönzött, abban az év­ben, amelyben
műszaki vizsgára készítet­ték elő. Tehát az évi 240 kölcsönzési nap nem túlzott
kívánság. Ha ezt tekintetbe vesszük, a pécsi mozgókönyvtár kieső napjainak
száma az első évben még nem nagy. Kilenc hónap alatt 180 napon kel­lett volna
kölcsönöznie, s 169 napon köl­csönzött is. A kiesés abból adódik, hogy a busz
csak április 8-án indult, tehát nem teljes kilenc hónapról van szó. A máso­dik
évben már 20 nap – egy teljes mun­kahónap – hiányzik. A harmadikban 27, a negyedikben 48
nap maradt ki a köl­csönzésből, elsősorban a busz javítása miatt.

48
kölcsönzési napot büntetlenül nem lehet kihagyni: az olvasó, aki hiába vár a
buszra, elveszti bizalmát. A busz nem jön – az olvasó sem jön. Csak egy
meg­oldás létezik: új busz kell, nem
felújított, s nem is egy, hanem kettő. Meggyőződé­sünk, hogy a kérdés
kulcsa itt rejlik. A felújított Ikarus 620-ashoz nem lehet pótalkatrészt kapni,
mert régi konstruk­ció. Éppen ezért a készítő brigádok nem is vállalják a
javítást. Az új típusok al­katrész-ellátása legalább tíz évre szava­tolt lenne,
a Volán mindenféle javításukat vállalná. Két busz pedig azért kell, hogy az
egyik esetleges kiesése esetén a má­sik pótolni tudja a kimaradást (természe­tesen
nem csupán „ácsorgó” tartalék len­ne, erről még szólunk). Persze ez nagyon
drága dolog, de képzeljük el a MÁV-ot: egy mozdonya lenne csak, s ha az rossz,
nem menne a vonat. Persze – mondhat­ják – a vonatnak mennie kell, de ha a busz nem
megy, nem történik semmi baj. Valóban – semmi baj nem történik, de
akkor minek van?

S ha már
sikerült – akár új – biblio­buszt szerezni, annak a fenntartása
sem olcsó dolog: üzemanyag, alkatrész-ellátás, szerviz, garázsdíj stb.
mind-mind egy fiókkönyvtár fenntartásának összegére rúg. Ez azonban nem
elviselhetetlen te­her: csak egyszer kell előteremteni, az­után folyamatosan,
költségvetésben meg­tervezni a fenntartást. Persze minél öre­gebb a busz, annál
többet évente.

Végül nézzük
a működés utolsó rova­tát, ez is szolgál meglepetéssel és tapasz­talattal.
1974. december 31-ig két könyv­táros és a gépkocsivezető járt a busszal. A
személyi költségvetés akkor 94 080 Ft volt egy évre. (Ehhez még 15 ezer Ft já­rult
SZTK, étkezési költség, munkaruha stb. címén.) Ez megfelelő összegnek tű­nik.
Azonban 1975-ben már csak egy könyvtáros maradt a buszon – de az legalább egy évig, huzamosan. Ám, ha
szabadságra ment, helyettesítése már nagy gondot okozott, a gépkocsivezető
helyettesítése pedig megoldhatatlan volt. 1976-1977-ben egy-egy könyvtáro-sa
volt a bibliobusznak, de nem egyazon sze­mély, hanem a két év alatt váltották
egy­mást. Aki foglalkozott olvasószolgálattal, tudja, mit jelent ez: a
könyvtáros nem ismerheti meg az olvasót, az olvasó a könyvtárost. 1977 nyarán
úgy határoz­tunk, hogy a busz könyvtáros nélkül ma­rad: az arra alkalmasnak
ítélt gépkocsi­vezető látja el a kölcsönzést is. A terve­zett bérből (90 000
Ft) 45 ezer lett – en­nyit tudunk előteremteni. Ez az összeg legfeljebb a
gépkocsivezető megemelt fi­zetésére elég. Ezért is, meg azért is, mert ha
gépkocsivezető nincs, hiába van könyvtáros, az egyszemélyes könyvtár mellett
döntöttünk. Abban az esetben, ha volna elég pénz, akkor is nehéz lenne olyan
könyvtárost szerezni, aki nyáron vállalja a 40 fokos meleget, télen pedig a
hideget, mert a fűtés – minden előzetes várakozás
ellenére – nincs megoldva, a szellőzés
pedig soha nem is volt. S akkor nem is szóltunk még a kedvezőtlen
munkaidő-beosztásról: a bibliobusz könyvtá­rosa minden kölcsönzési napon este 19
óráig dolgozna. (Persze, ha két könyvtáros fizetésére van pénz – no meg kép gépkocsivezetőére is –, már egyszerűbb a helyzet.)

Most már
összegezhetjük tapasztalatainkat, mert minden lehetséges statisztikát
tanulmányoztunk. A Pécsi Városi Könyvtár mozgókönyvtára merész vállalkozás és
dicséretes társadalmi összefogás ered­ményeként jött létre. Meg kell állapítani
azonban, hogy a könyvtár akkori vezetői, de a felettes hatóságok sem tudták
pontoson felmérni. milyen feladatokat kell még megoldani az elkövetkező időkben
Ez – figyelembe véve, hogy Pécsett az ország
második bibliabusza lépett mun­kába – talán nem is nagyon
meglepő. Könyvtárbuszunkat ilyen körülmények között is fenntartjuk, hiszen még
így is hasznos, jó szolgálatokat tesz, s megszün­tetése a régi állapotot hozná
vissza. Bí­zunk abban is, hogy az új központi könyvtár elkészülte után új
bibliobuszt kapunk.

 

Hogy ne ismétlődjék meg a pécsi kudarc

 

Azért, hogy
az új mozgókönyvtár-tu­lajdonosokat hasonló buktatóktól megóv­juk, a következő
javaslatokat tesszük:

Csakis új
gyártmányt érdemes könyv­tári célra átalakítani, hogy az alkatrész­ellátás
zavartalan legyen. Továbbá, két buszra van szükség ahhoz, hogy kiesés ne legyen
a kölcsönzésben, valamint azért, mert ügyes szervezéssel meg lehet olda­ni,
hogy a második busz se csak helyet­tesítsen, hanem önállóan is kölcsönözzön.

Minden
buszhoz két könyvtáros kell, lehetőleg férfi, hogy este is vállalhassa a
munkát. Kell azonkívül kitűnő tápraktár raktárossal, hogy a könyvek cseréje ne
legyen késedelmes. Az évi könyvbeszer­zési keret – egy busz esetében – ne le­gyen kevesebb 60-70 ezer Ft-nál. A kez­dő
állomány ne legyen levesebb 15 ezer kötetesnél.

A könyveket
több példányban kell be­szerezni (Pécsett különösen a 14 év alatti olvasók
számának csökkenésében játszott szerepet az egy-egy példányos beszerzés).
Gondolni kell arra is, hogy legyenek olyan polcok, amelyeken 25-26 cm ma­gas
könyvek is elférnek. A gyerekek nagyon sok meséskönyvet nem láthattak amiatt,
mert a polcokra – a különleges könyvszorító
berendezés miatt – csak 21 cm-es könyveket
lehet felrakni.

Egy busz 9-10
állomásnál többet ne vállaljon. Az állomásokon 3-4 óra az ideális várakozási
idő. A kölcsönzőhelye­ket – a tanács szakembereivel
együtt­működve – jól kell megválasztani,
hogy azok valóban a szükséges helyen legye­nek, s jól meg lehessen közelíteni
őket a busszal is.

A felújított
busz szerepe csak az lehet, hogy népszerűsítse a mozgókönyvtár gon­dolatát, és
híveket szerezzen a fenntar­tók körében a rendszer elterjesztésére, teljes
kiépítésére.

Az
elhasználódással arányosan emelni kell a buszfenntartás költségeit, és le­hetőleg
szerződést kell kötni valamelyik szerelő vállalattal, amelyik a javítást
gyorsan, rövid határidőre vállalja.

Úgy kell
megoldani a fűtést, hogy té­len se az olvasók, se a könyvtárosok ne fázzanak.
Ehhez minden megállónál csatlakozó ­kell a 220 V-os hálózathoz. Heten­te egy
szerviznapot is szükséges tartani.

 

*

 

A felsorolt követelmények
szerintünk az alapot képezik a jó mozgókönyvtár működéséhez. Ezekből semmit nem
sza­bad engedniük a bibliobuszt használók­nak, fenntartóknak. Amint látható, a
könyvtáros a mozgókönyv-tárral szemben nagy igényeket támaszt. A társadalom sem
vár azonban keveset tőle: azt kíván­ja, hogy korszerű, gyors, pontos szolgál­tatást
nyújtson, amit csak a felsoroltak alapján lehet elérni. Bizonyítják a pécsi
bibliobusz négy év alatt gyűjtött – saj­nos – kedvezőtlen tapasztalatai. Ismét­lem: a
bibliobusz hasznos ellátási forma, és kell is, de pénzigényes, és csak akkor
hálás, aha különös figyelemmel foglalkoz­nak vele.

Végezetül,
kommentár nélkül, két idé­zetet ajánlanék az érdekeltek figyelmé­be. Az egyik a
Könyvtári és Dokumentációs Szakirodalom
c. folyóirat 1976/4. számának 750. közleményéből való:

„Suhl
megyében (NDK) a könyvtári teljesítmények elmaradtak az országos átlagtól… A
lemaradás okát abban ta­lálták meg, hogy a szolgálati helyek ha­tásfoka nem
kielégítő. Ezért mozgókönyv­tárak létesítését határozták el. A hagyo­mányos
bibliobuszok esetén a motor túl­ságosan nagy eszközlekötést okoz, ezért gyors
helyváltoztatással szokták meg­szervezni a jó kihasználást. Ez viszont el­lentmond
az olvasói igények kielégítésére való törekvésnek: az olvasók többnyire akkor
nem szabadok, amikor éppen ott jár a busz. Ezért Suhlban úgy határoz­tak, hogy
a mozgókönyvtárat hosszabb ideig állomásoztatják az egyes helyeken, viszont a
megoldás gazdaságossága érde­kében motor nélküli – vontatható – ­járművet szerkesztenek. Ennek továbbí­tásáról
az üzemeltetésre szerződő helyi tanácsok gondoskodjanak, saját vontató­gép-parkjuk
segítségével. A mozgókönyv­tár alapja egy 8×2,4 m alapterületű lakó­kocsi, mely
teljes berendezéssel, felszere­léssel… 27 ezer márkába (hozzávetőleg 135 ezer
Ft-ba) kerül. Állománya 2600 kötet könyv… Ezzel a módszerrel há­romszorosra
emelték a kölcsönzési forgal­mat az állandó könyvtárak forgalmához
viszonyítva.”

A másik
idézetet ugyancsak a KDSZ-­ből választottam (1976/3. sz., 464. közle­mény):

„…A mozgó
ellátás nem szükségkép­pen alacsonyabb rendű, feltéve, hogy nincs túlterhelve,
vagyis van elegendő jármű, s a mozgókönyvtárat feltöltő könyvtár illetékes
részlege gyorsan és lelkiismeretesen dolgozik” (Az NSZK-be­li állami könyvtári
központok szakmai tanácskozásának –1975. szeptember 20. –
október 2. – anyagából.)

  Könyvtáros, 1978. 8. sz. p. 452-455.