Olaszországi képeslapok 1947-1948-ból

A képeslapgyűjtemény, amelyről alább írok, megtekinthető a facebookon!!
Tegnapelőtt Csorba Győzőné hagyatékában találtam egy képeslapgyűjteményt, s örömmel vettem észre, hogy a lapok nagy részét Csorba Győző az 1947/1948-as olasz útjáról hozta magával Pécsre. Nem küldte haza, hanem nyilván emléknek vásárolta őket, szöveg nincs is rajtuk, Margitka pedig ezért nem is Csorba római leveleivel együtt tartotta azokat, ezért menekülhettek meg, amikor az ÁVO elkobozta a római leveleket. 64 képeslapot mutatok be most a megtaláltak közül, melyek Agrigentótól Viterbóig, a helynevek betűrendjében követik egymást. A Római följegyzések c. kötetből kikerestem a képekhez kapcsolódó részleteket, ezt a szöveget mindig az adott hely első lapja mellett közlöm. (Egy helyhez általában több lap is tartozik.) A Római följegyzések c. kötetben megjelent egy Csorba beszélgetés az olasz útról, abból is idézek. (Csorba Győző a római Magyar Akadémián töltött hónapokról. Csiszár Mirella interjúja. A beszélgetés eredeti megjelenési helye: Dunatáj. 1991. 2-3. 25-32. o. Csiszár Mirella a JPTE BTK művészettudomány szakos hallgatójaként a római Magyar Akadémiáról írta szakdolgozatát, az interjú 1990-ben dokumentumként ehhez a munkához készült.
A lapok között ciprusi, tel-avivi és jeruzsálemi lap is látható, ezeket Csorba Takács Jenő zeneszerzőtől kaphatta, aki barátja volt, s a költővel együtt ő is 1947/1948-ban járt Rómában. Takács Jenőről így mesélt Csorba: „Valóban meglehetősen viszontagságos úton érkeztünk Rómába. Pécsről még velünk jött Takács Jenő és felesége, aki tanárnő volt, és az egyetemen mint műfordító működött. Ismétlem, ez 1947-ben volt, a háború után. Takács Jenő, aki ekkor már 45 éves volt, és a fél világot bejárta a Fülöp-szigetektől Japánig, Egyiptomig, sok mindent tapasztalt. Ő javasolta azt nekünk, hogy legyünk betegek a határon. Az történt ugyanis, hogy akkoriban Trieszt szabadállam volt, teljesen külön közigazgatással. Mi csak a vonaton tudtuk meg, hogy ők is kérnek vízumot. Nem volt más megoldás, Takács Jenő beteg lett, mi pedig gondoztuk őt, és amikor bejött a vámos, megpróbáltuk elterelni a figyelmét. De a csel nem sikerült, a vámos nem hallgatott ránk, és valamennyiünket leszállított a vonatról. Mindez Görz környékén történt. Ott topogtunk az állomáson, tanácstalanul, mert helyben nehéz lett volna a papírokat beszerezni. Végül kerestünk valami közlekedési eszközt, hogy eljuthassunk Görzbe, mert Görz volt a határállomás Jugoszlávia és Olaszország között. Olaszországba már volt vízumunk, így úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Görzbe, és ott majd keresünk vonatot, amivel továbbmegyünk. Így is történt.” (Ld. Csiszár Mirella interjúja.) Csorba A város oldalában című beszélgetéskötetben is elmond egy érdekes és mulatságos történetet Takács Jenőről. Hogy a „nem olasz” képek eredetét megértsük, ebből is idézek: „…Takács Jenő […] 1942-ben került Pécsre mint a zeneiskola igazgatója, hosszú vándorlás után, mert addigra bejárta a fél világot. Aggódom érte, mert ő már a kilencven felé jár. [103 éves korában Kismartonban halt meg, éppen 10 évvel élte túl Csorbát. P. L.] Hosszú, kalandos utazások után telepedett meg itt Pécsett, ő akkor már túl volt Amerikán, Egyiptomon, a Fülöp-szigeteken. Érdekes volt, ezt megírta a Jelenkorban is, hogy mikor Bartók Egyiptomban járt, ő volt a kalauza. Lehet, hogy a Jelenkorban közöltük is azt a fotót, melyen Bartókkal együtt egy piramis tövében áll. […] Takács Jenő negyvenkét éves volt, mikor idekerült Pécsre, egy bonyolult házassági bontóper után. Volt egy angol felesége. Ahogy ő mesélte (ez anekdota, de kedvderítőnek talán jó), a feleségének is volt egy palija, és neki is egy nője. Ő zongorázott, de „nem tudott olyan gyorsan zongorázni”, ahogy később ezt megfogalmazta, hogy mind a négyüknek tudott volna keresni. Mert tulajdonképpen négyük közül csak ő keresett egyedül. Elszökött Egyiptomból anélkül, hogy feleségének egy szót szólt volna. Nem is találkoztak többé, csak egyszer, úgy tíz év múlva, amikor egy bécsi nemzetközi bíróság hivatalosan elválasztotta őket. Negyven éves volt körülbelül, amikor itt megjelent.” Takács Jenő vándorlásai során járt Cipruson, Izraelben is, innen valók az itt közölt, szintén szöveg nélküli, el nem küldött képeslapok.
Néhány kép mellett közlöm a színes változatot, ill. a hely mai képét is, a nemi kirándulást megörökítő képeslapok mellett pedig közlök két fotót Csorba hagyatékából: az egyiken Takács Jenővel és Takács feleségével Pasteiner Évával fényképezték le a költőt, a másikon pedig a Takács házaspár Takáts Gyula költővel látható, aki akkor szintén Rómában volt a Magyar Akadémián. Remélem, az összeállítás átfogóbb képet nyújt Csorba első olasz útjáról, mint ami eddig bárhol megjelent az akadémiai hónapokról. A képeslapokon szereplő helyek (a lapok helyesírása szerint): Agrigento, Ancona, Assisi, Cairo, Catania, Cyprus, Firenze, Jerusalem, Loretto, Lucca, Monte Carmelo Monastero, Napoli, Nemi, Orvieto, Perugia, Piediluco, Roma, Siena, Siracusa, Taormina, Tel-Aviv, Vatican, Viterbo.