Mint már írtam az előző bejegyzéseimhez  (>>> 2013. 11. 05 és 11. 06.) tartozó magyarázó szövegben, miközben egészen mást kerestem, különféle dokumentumokat – képkivágatok, képeslapok – találtam a Csorba hagyatékban. Ezek ismertetését folytatom most.

1. Az itt látható firenzei kiskép (9×6 cm) Csorba 1947/1948-as olaszországi útjáról került haza, s véletlenül maradhatott meg a Csorba sógorát elhurcoló ávós pribékek kutakodása ellenére. Akkoriban nagy divat volt, hogy ilyen viszonylag egyszerűen és olcsón készíthető kis képekből valamilyen kemény kartonba gyűjtve sorozatokat, "albumokat" készítettek városokról, múzeumokról stb. Csorba a kis albumot Firenzében vehette, egy másik képet valamikor már láttam ebből a sorozatból, sajnos nem tudom, az album többi darabja hova lett. Szép emlék így is, magányosan is. Kis kép, nagy túlélő;) (A kép hátlapja.)

2. Sienai képeslap Margitkának. Megmenekülését nyilván annak köszönheti, hogy nem volt az elrabolt levélcsomagba kötve. Szép emlék, örülök, hogy megtaláltam: eredeti dokumentum Csorba olaszországi utazásáról.
A fekete-fehér képeslap címzése: "N. Dr. Csorba Győzőné Pécs Nagyvárad u. 10.  Ungheria Szövege: Siena 48. II. 19. Kedves Kicsikém, Jenőékkel, T. Gyulával itt vagyunk Sienában. Farkasordító hideg van. Kár, mert rontja a műélvezetet. Sokszor csókol Győző Sok kézcsókkal Takáts Gyula Sokszor csókol Éva Kézcsók, útközben hazafelé Takács Jenő" A kép: Siena Vue d’ensemblede la Cathédrale.
Csorba itáliai utjáról az A város oldalában c. beszélgetéskötetben (is) részletesen olvashatunk. (p. 119-146.) A lapot aláírta Csorba három útitársa: Takáts Gyula költő, Takács Jenő zeneszerző és Pasteiner Éva is. Idézet a Wikipédia Takács-lapjáról, melyben Pasteiner Éváról is ismertetőt kapunk: Takács Jenő "Először a szombathelyi Városi Zeneiskolában tanított zongorát, majd a pécsi konzervatórium igazgatója lett, vezette a városi zenekart és az ő feladata volt a hangversenyélet szervezése is. Pécsett ismerkedett meg az akkor harmincéves Weöres Sándor-ral, aki Bartókhoz hasonló tehetségnek tartotta.
A kis partin megjelent Weöres Sándor kíséretében egy ifjú hölgy, Pasteiner Éva Budapest-ről, aki a Mecsek szállodában töltött néhány napot. Épp akkor vált el Jékely Zoltán költőtől. Az ismeretségből hamarosan házasság lett (1943).
1952-ben Amerikába hívták az Ohio állambeli Cincinnatibe, ahol az egyetem zenei college-ában (College-Conservatory University of Cincinnati) tanított zongorát. Tizennyolc évet töltött Amerikában, mint zongora- és zeneszerzés professzor. Megkapta a „Fellow the graduate school” rangot és a „Professor emeritus” címet. Szíve visszahúzta Európába, azon belül is elsősorban szülőfalujába, Cinfalvára. 2005. november 14-én halt meg.
Életével és művészetével Radics Éva: Cinfalvától Cinfalváig (Masszi Kiadó, Budapest); valamint Radics Éva: Takács Jenő. 101 év krónikája c. könyve foglalkozik, melyet a szentgotthárdi zeneiskola adott ki, s melyhez az előszót maga írta: "Radics Éva, a Grázi Zeneművészeti Egyetem tanára 100. születésnapom alkalmából kiváló könyvvel lepett meg. A nemzetközi ünneplések számos angol és német nyelvű publikációi mellett nagy örömmel tölt el, hogy magyar nyelvű mű is készült rólam. Nagy érdeklődéssel olvastam és úgy találom, hogy az eddig megjelent könyvek, cikkek és egyéb írások közül ez a mű a leghitelesebb. Szerzője bő anyagismerettel rendelkezik, pályám és életművem minden jelentős mozzanatát nyomon követi, műveim elemzésében alapos szakmai felkészültségről tesz tanúbizonyságot. Életem négy világrészben zajlott le, az utolsó harminc év szülőhelyemre való visszatéréssel végződött. Számos kiváló kortárssal volt alkalmam baráti kapcsolatot, ismeretséget fenntartani mind Európában, mind a Közel- s Távol-Keleten, mind Amerikában – például Paul Hindemithtel, Darius Milhaud-val, Yehudi Menuhinnal. A könyv betekintést nyújt a XX. század kulturális életébe, részletesen foglalkozik Magyarországon töltött éveimmel is, feltárja Bartók Bélával, Kodály Zoltánnal, Dohnányi Ernővel, Weöres Sándorral, Csorba Győzővel, Jékely Zoltánnal, és a magyar kulturális élet más kiemelkedő személyiségeivel való szoros kapcsolatomat, találkozásaimat, levelezésemet. Mindenki, aki tevékenységem iránt érdeklődik, élvezettel forgathatja a könyvet, meg fogja találni benne az őt leginkább érdeklő fejezetet, hisz Radics Éva munkája mind koncepciójában, mind kivitelezésében kitűnő." 
Érdemes elolvasnia az ajánlott fejezetet az A város oldalában c. kötetben, nagyon sok érdekes történetet találunk benne az útról és mindhárom aláíróról.
A képeslap "képes" oldala.

3. A firenzei képeslap az első pontban említett kisképpel kapcsolható össze, Csorba nyilván akkor vette a kis albumot, amikor a képeslapot is postára adta. Ez a lap is az előzőkben említett ok miatt maradhatott meg…
A képeslap címzése: "Dr. Csorba Győzőné Pécs Nagyvárad u. 10. Ungheria". Szövege: "Firenze, 48. II. 22. Drága, jó Kicsikém, elmult a második nap is Firenzében. Az idő kissé megjavult, ma már nem esett folyton. Sok szépet láttunk. Többek közt az Akadémiát s benne Michelangelo szobrát (a Dávidot s egy csodálatos Piétát is), és a S. Marco múzeumot. Ott van a hátoldali freskó. Holnap levelet írok. Ezerszer csókollak Téged s Mindenkimet Fiad"
Csorba a megszólításokat, neveket minden szövegében nagybetűvel írta, még a "Mindenkimet" "csoportos" megnevezést is;) A költő feleségét általában Kicsikémnek hívta-becézte, magát pedig a feleségének írt levelekben viccelődve mindig Fiad-nak, sőt néha Fijad-nak. Ennek okát sajnos nem sikerült kifürkésznem. A lap szövege érezhetően közvetlenebb, mint a közösen aláírt lapé. 
A kép:  L’ Annunciazione ‘Fra’ Beato Angelico Firenze, Museo S. Marco. A képeslap képes oldala. A kép nagyobb felbontásban a Wikipédia Beato Angelico oldalán. 

4. Takács Jenő fekete-fehér képeslapja a belgiumi Duinbergerből. Takács Jenőről már írtam fentebb, a lapot ő, mint "világutazó" küldte, még Csorbával közös itáliai útjuk előtt.
A képeslap címzése: "Nagyságos Csorba Győző író úrnak Dunaföldvár Hongrie." A lapon megtalálható a posta kis bélyege (Ismeretlen Inconnu) és a postás javítása 1937. VIII. 14-én: "talán Dunaszekcső" A szöveg: "Gondolok rád is. Jenő 1937. VIII. 11." A kép: Hélios Hotel Duinbergen s/Mer (Belgique).
A bélyeget valaki levágta a képeslapról.  Érdemes figyelni: a VII. hó 11-én Belgiumban feladott lapon VIII. 14-én már kijavították a téves címzést Dunaföldváron! És a címzett meg is kapta a lapot! (Csorba a 60-as évek elejéig dunaszekcsői rokonainál szokott nyaralni, számos kép és emlékezés őrzi a szekcsői szép napok emlékét.) Vajon ma ideérne-e egy képeslap ilyen gyorsan? Ideérne egyáltalán? Vagy eljutna-e egy "félrecímzett", valahol valakik által szigorúan ellenőzött, elraktározott e-mail a helyes címre? Ugye, egyszerre "visszadobná" a levelező… A lap képes oldala.