Takács Jenő levele Csorba Győzőhöz, 1949-ben, gépelt változat.

 (A levélhez tartozó írást ld. itt! A levél kéziratát ld. itt!)                                                                               

"Venezia III. 7. [1]

Kedves Győző, Bizony elég soká kellett leveledre várnunk s már azt hittük, hogy a nagy jólétben megfeledkeztél rólunk. Már megint több mint két hete hogy itt éldegélünk, élvezve amit ez a város ad, szépségben és jólétben. Ha nem is úgy, mint – ahogyan szeretnénk, de azért narancs, mandarin, hal, zöldsaláta, meg néha egy kis vitello[2], no meg Foresto, Albanese, Orvieto, Marsala, Vermut, Veronese, Rodi,[3] ki tudná még felsorolni a finom borokat is, jut mindennapra egy kicsi. Utlevél meghosszabbításunk nem érkezvén még meg, ha akarunk, ha nem, még itt kell maradnunk. II. 23-án Udineben szoloestem volt, csak magyar szerzőktől. Igen nagy siker volt. III. 8-án itt játszom a Rádióban. Mivel utána Bécsben lenne még 2 zenekari koncertem, aztán Grázban, később Svájc, Németország, Hollandia, sőt Egyiptomba is hívtak, nem tudom mit csináljak. Annyi esztendőt eltöltöttem Pécsett anélkül, hogy kimozdulhattam volna, s most, amikor ujból megnyilna előttem a világ, ujból vissza kellene vonulnom, mindenről lemondva. Tudod, hogy mindent elkövettem Pécsett a Zeneiskola felvirágoztatása érdekében.[4]  Az énekszaktanítói tanfolyam, a munkás zeneiskola, munkáskottatár a dalosok részére, mind működik és a dolgozók érdekeit szolgálja. De most egyszer magamra is kellene már gondolnom, Arra gondoltam, hogy 1 éves fizetéstelen szabadságot kérnék, hogy eleget  tehessek a meghívásoknak és aztán békében hazajönnék. Sok ilyen eset fordult elő.  Pesten a Főiskolán[5] Kresz Géza[6], Waldbauer Imre[7], Böszörményi Nagy Béla[8] is így tett, tehát elég precedens van arra, hogy nekem is megadják az 1 éves szabadságot. Légy szíves érdeklődd meg, hogy hogyan lehetne magvalósítani. A fent felsorolt indok alapján? Elvégre ez az igazság és mindig jobban szeretem így, mint valami körmönfontsággal. A pécsi iskola elég jól megy, csupa jó demokratikus gondolkodású tanerő tanít s távollétem nem okozna különös zökkenőt. Ezt a városnak is be kellene látnia. Pécs városa mindig tisztességesen bánt velem, nem hinném, hogy ezuttal nem értené meg a helyzetet.  Persze fájlalom, hogy Téged és még 1-2 jóbarátot ennyi időre nélkülöznöm kellene, de hamar elmúlik ez az idő is és ujból találkozunk. Légy oly szives nézz körül és írj hamarosan, mert III. 1-én lejár a szabadságom. Igaz, hogy még akkor sem tudok egyelőre mozdulni. Szeretettel ölel Jenő

 

A baloldali margón: Mindenesetre szólj Csolosznak,[9] hogy utlevél meghosszabbítás még nem jött meg és nem tudok mozdulni még.



[1] A levelet betűhíven, az akkor helyesírási szabályoknak megfelelően  írtam számítógépbe.

[2] Borjúhús.

[3] Olasz borok.

[4] A Pécsi Zeneiskola és Takács Jenő (Cinfalva, 1902. szeptember 25.Kismarton, 2005. november 14.) muzsikus, kiváló zongoraművész, népzenekutató, zenepedagógus és zeneszerző) tevékenységéről ld. Csorba Győző: A város oldalában. Pécs : Jelenkor K., 1991. P. 63-64.

[5] Zeneművészeti Főiskola. Ma Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem.

[6] Kresz Géza (Budapest, 1882. június 11.Toronto, Kanada, 1959. október 2.) hegedűművész. Dr. Kresz Géza orvos fia, Kresz Mária néprajzkutató apja.

[7] Waldbauer Imre (Budapest, 1892. április 13. – Iowa City, 1953. december 3.) hegedűművész, hegedűtanár, zenepedagógus.

[8] Böszörményi Nagy Béla Sátoraljaújhely, 1912. április 9.-Egyesült Államok,  1990. február, zongoraművész, bölcsészdoktor. Ld. http://zeneakademia.hu/nagy_tanarok-hires_regi_tanitvanyok/14

[9] Dr. Csolosz Jenő, 1906-1972, ebben az időszakban Pécs törvényhatósági város jegyzője. Ld. Csorba válaszlevelének 1. lábjegyzetét.