Lázár Ervin Emlékkonferencia a PIM-ben.

Konferencián emlékeztek Lázár Ervinre  november 12-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A konferenciáról a Magyar Nemzet tudósításában ezt is olvashatjuk:
"És talán annak is örülne [Lázár Ervin. P. L.], hogy felvetődött néhány érdekes kérdés. Például, hogy miért nincs az írónak kiemelt helye a pécsi köztudatban, amikor ez a város pályakezdő újságíróként és induló íróként adott otthont neki. A témáról előadó Bartusz-Dobosi László sokat idézte Lázár Ervint, és ezekből a mondatokból az tűnt ki: Pécs egész életre szóló szerelem maradt az író számára, a nagy szerelmekhez illő kilengésekkel. Néha mélységesen keserűen, néha nosztalgiával emlékezett rá. Mindenesetre fontos kapcsolatokat kötött itt, például Csorba Győzővel és Tüskés Tiborral. "Pécs mintha elfelejtette volna Lázár Ervint és korosztályának tagjait" – véli Bartusz-Dobozi László. Persze soha nem késő lendületet adni az emlékezésnek."

Nem tudom cáfolni a téma előadóját. Legföljebb megerősíthetem, másokat is elfelejt a város, akik pedig igen erősen kötődnek Pécshez. Például Bertha Bulcsut, Kalász Mártont, Galsai Pongrácot, Szántó Tibort… nem is sorolom tovább, még úgy gondolhatná valaki, oda akarok kilyukadni, hogy miért legyen erősebb Lázár Ervin pécsi emlékezete, mint  az övék. Pedig nem. Éppen arra gondolok, mostanában mintha romlana az irodalmi emlékezet Pécsett, legalábbis annak az a része, amelyiknek rájuk kellene emlékezni. Még a nagy előd, Weöres Sándor emléke is kopik, úgy látom… Janus Pannoniusét meg a hetekben egyenesen meggyalázták, akik a róla elnevezett díjat egy olyan amerikai költőnek ítélték oda először, aki azt "másodszorra" visszautasította (Sic!).

De vissza Lázár Ervinhez! Lázár pécsi évei alatt Csorba "patronáltja" volt, levelezőtársak, barátok maradtak akkor is, amikor Lázár Budapestre költözött. Barátságukat és Lázár emlékét ezért a Csorba honlap kiemelten őrzi, gondozza. Ha beütjük a honlap keresőjébe Lázár nevét, sok találatot kapunk, ezek nagy részét egyszer össze is gyűjtöttem a honlap egyik oldalán, íme. Ennek az oldalnak az ajánlásával emlékszem most Lázár Ervinre, hogy legalább itt ne maradjon említés nélkül a születésnapja. (Mint ahogyan például – sajnos – Csorba születésnapja is említés nélkül szokott maradni időnként a helyi hírharsonákban.) Persze Csorba "szerencsés": a Baranya Megyei Könyvtár őrzi nevét. Ahányszor az intézményt – Csorba Győző Megyei-Városi Könyvtár – említik, Csorba neve annyiszor szerepel a hírekben, írásokban, műsorokban. És – köszönet érte – a könyvtár dolgozói, vezetői sem felejtik el, mint most, születésének 96. évfordulóján sem.

Még egy megjegyzés Lázár kapcsán: a hivatkozott cikk megemlíti, hogy "Pompor Zoltán Lázár Ervin és az oktatás kapcsolatára fűzte fel az előadását. Bár elmondása szerint a tankönyvszerzők kedvelik, a kerettanterveben és a Nemzeti alaptantervben nincs akkora súllyal jelen, mint ahogy lehetne, és sokszor a pedagógusoknak is gondja akadhat az értelmezéssel, így a művek lényegét is nehezen tudják átadni." Hajaj! Mióta hajtogatom én: az a költő, író, bármiféle művész, aki nem szerepel a tankönyvekben, akit a Nemzeti Alaptanterv "nem ismer", az előbb-utóbb eltűnik a süllyesztőben. Remélem, azért Csorba és barátja Lázár Ervin nem lesznek a magyar irodalom lázárai, előbb-utóbb az a fránya Alaptanterv is "szóba hozza" őket.

Mi viszont ezen az emléklapon nemcsak majd "egyszer", hanem most is és mindig szeretettel emlékszünk "Ervinem"-re, és ugyanúgy nem felejtjük, ahogyan Csorbát sem… Isten nyugosztalja őket … és éltesse műveiket!