Érdekes és szívemnek kedves levelet hozott a minap az elektromos postás, az e-mail. Egy bizonyos Kovrig Bence nevű úriember keresett meg engem evvel a levéllel. Csodás hatalma van az Internetnek: Párizsban is ugyanazt látják, ha "felütik" ennek a honlapnak az oldalait, amit én Pécsett, s egyáltalán: Párizsban is láthatják egy pillanat múltával, amit én itthon "összekalapálok". A másik csoda pedig az, hogy amikor az ember már azt hiszi, néhány megszállotton kívül senkit nem érdekel a munkája, váratlanul azzal szembesül: mégis… az Internet "összehozta" valakivel, akit pedig nem is ismert. Sőt, van aki talán még hasznát is látja munkájának, ha csak egy pillanatra, ha csak egy morzsányi ügyben is.
Kovrig Bence pedig azt írta nekem, nézte a Csorba-emléklapot és ott Csorba könyvtárának katalógusában két olyan bejegyzéssel találkozott, amely édesapjának kezenyomát őrzi, és ő – mint másféle családi emlékeket is – szeretné azokat megismertetni a már külföldön született gyermekeivel. Természetesen – már a könyvvel a kezemben – azonnal válaszoltam Kovrig Úrnak, megírtam neki, hogy – bár szívesen tenném – a két kis kötetet nem tudom elküldeni, mert azok egy kötészeti kolligátum részei, s a kötetet, melyben öt könyvet "dolgoztak egybe" (ebből kettőn található meg a Kovrig János tulajdonjogát megerősítő vignetta), nem szeretném földarabolni, de szkennelem az oldalakat és nagyon szívesen elküldöm azokat e-mailban.
A kolligátum leírása: 
"619.    Közös főcím nélküli kolligátum 2. – Tartalmazza: 1. Istvánfi Pál: Volter és Grizeldis; 2. Ossian énekei az eredeti gael mértékben; 3. Milton, John: Az elveszett Paradicsom; 4. Byron, George Gordon: A kalóz; 5. Arany János: Az első lopás. Jóka ördöge. – Kötött. – Kissé kopott. – Proveniencia ismeretlen. "
A kolligátum utolsó két darabjának címoldalán található Kovrig János címkéje: vagyis Lord Byron A kalóz és Arany János Az első lopás és Jóka ördöge c. kötetének címoldalán.
Ha már szóba került, mellékelem a kötetben összegyűjtött mindegyik mű címoldalának szkennelt változatát. Íme:
Istvánfi Pál: Volter és Grizeldis
Ossian énekei az eredeti gael mértékben
Milton, John: Az elveszett Paradicsom
Byron, George Gordon: A kalóz (Kovrig János vignettája kiemelve)
Arany János: Az első lopás. Jóka ördöge (Kovrig János vignettája kiemelve)
Nagy divatja volt a XIX. század végén, 20. század elején, az ilyen kis füzetek kolligátumokban történő összegyűjtésének, Csorba könyvtárában is több található közülük… 
Megjegyzem, mind A kalóz, mind pedig az Arany művek oldalain – és csak ezek esetében – kézzel, ceruzával írt, alig olvasható lapszéli jegyzetek taláhatók. A kalóz-ból idemásolok egy ilyen oldalt. Engem a kézírás erősen emlékeztet Kovrig Jánosnak a címkéken látható kézírására…
Miközben ezeket a sorokat írtam, eszembe jutott egy "nagy ötlet".
Mivel a hagyatékkal nem én rendelkezem, megkérdeztem Csorba Győzőné Margitkát, a költő özvegyét, aki kérésemre hozzájárult, hogy a könyvet Kovrig Úr megkaphassa, amit én szívem szerint való dolognak találok, vagyis eljuttatjuk a kolligátumot Kovrig Úrnak, így "zusammen", még akkor is, ha szinte bizonyos, hogy az első három füzet nem édesapja tulajdona volt. Csorba az ilyen köteteket általában a "bolhapiacon" vette fillérekért, a Kovrig családnak pedig bizonyosan sokkal többet ér, kerüljön hát a könyv oda, ahova "kívánkozik". Most már csak az a kérdés marad, hogyan juttassam el a kötetet az eredeti-új tulajdonoshoz? Egyik levelében azt írta, sokszor jár Magyarországon. Kedves Kovrig Úr, nem jár Pécs felé, hogy egy könyvvel gazdagabban térjen vissza Párizsba?

Kis ismeretterjesztés, annak, aki nem ismeri a Kovrig Bence nevét. Idézet a Magyar Katolikus Lexikonból:
"Kovrig Bence, Bennet (Bp., 1940. szept. 8.-) történész, politológus. – 1948: szüleivel Amerikába került. 1960-67: a torontói, majd a londoni egy-en tanult. Bölcselettud-ból drált. 1968: a torontói egy. tanára, 1979: tanszékvez. 1987-88: Münchenben a Szabad Európa Rádió kutatóoszt. vez-je. – 1985-86: az Amerikai Magyar Történettud. Társ. eln., 1985-től a →Kanadai Magyar Kutatóintézet ig-ja. – M: The Hungarian People’s Republic. Baltimore, 1970. – The Myth of Liberation. East-Central Europe in U.S. Diplomacy and Politics since 1941. Baltimore-London, 1973. – Meditation by Obfuscation. The Resolution of the Marseille Crises. Birmingham, 1976. – Communism in Hungary. Stanford, 1979. – Of Walls and Bridges. The United States and Eastern Europe. Hn., 1991. Bo.Gy.

Borbándi 1992:207. – Nagy 2000:567."

Kovrig Jánosról, Kovrig Bence édesapjáról pedig – ha már könyvtáros voltam:) – íme egy oldal a MOKKA-ból.

És még egy "csavar", még egyszer az Internet "csodája": miközben ezt az oldalt készítettem, újabb levelet kaptam Kovrig Úrtól, melyben hozzájárult, hogy írjak a honlapon "kapcsolatunkról", s legnagyobb örömömre többet is írt édesapjáról, mint amennyit első levelében említett, tehát:
"Édesapámról csak annyit, hogy Pécsett született 1899-ben, agronómiai (Magyaróvár) és nemzetközi jogi (Pécs) tanulmányokat végzett, dolgozott és utazott a Távol Keleten (A sárga kontinensen déltől északig címü könyve 1937-ben jelent meg), itthon mint újságíró működött, a háborús években  a Földmívelésügyi Minisztérium sajtófőnöke volt. 1948-ban szöktünk Nyugatra. Pécsett még emlékezhetnek egy páran apám testvéreire, nevezetesen Vadasné Kovrig Irénre és Kovrig Arankára, mindketten tanárok voltak."

Köszönöm a kiegészítést és … éljen a számítógép és az Internet… És éljenek a pécsiek, akik akkor is pécsiek, ha már régen messze szakította őket a magyar történelem egyik sötét rendszere egykori városuktól.