Köszöntés Bertók László 75. születésnapja alkalmából

Tegnap, december 9-én tartották Bertók László Kossuth-díjas pécsi költő születésnapi köszöntőjét, a már majdnem „halálraítélt” pécsi Művészetek és Irodalom Házában.
Az eseményről – előzetesen – a Pécsi Újság című internetes lapon lehetett olvasni >>> .
Az igen kellemes hangulatú baráti esten – hiszen Bertók barátai voltak ott, igen szép számban – beszédek hangzottak el a költőről/költőhöz: méltatta és köszöntötte őt Páva Zsolt, Pécs polgármestere, aztán Csűrös Miklós irodalomtörténész, Márton László író, Halmai Tamás költő, Ágoston Zoltán a Jelenkor főszerkesztője, valamint dr. Szirtes Gábor a Pro Pannonia Könyvkiadó vezetője és dr. Szabolcsiné Orosz Hajnalka, a Csorba Győző Megyei és Városi Könyvtár igazgatója.
A műsort Lázár Balázs, Bertók László színész-költő barátja vezette, s igen nagy átéléssel mondta közben, mintegy „összekötő-szövegként”, Bertók László verseit – és a sajátját is, mellyel Bertókot köszöntötte.
Az est „színesítéséhez” hozzájárult a Szélkiáltó együttes szereplése. (A Szélkiáltó Bertók sok verséhez írt zenét, volt olyan is, amelyikhez külön erre az alkalomra született a zene. A költő elmesélte: a Szélkiáltó tagjaival az első „zenei átdolgozás” óta jóban van, hiszen, ahogyan az együttes tagjai viccesen szokták mondogatni: ők tették híressé Bertókot az általuk megzenésített versekkel. (Bertók-Szélkiáltó oldal a You Tubeon)
Külön ki kell emelni Sólyom Katalin köszöntőjét: a művésznő valóságos kis „színjátékkal” üdvözölte a költőt: „eljátszotta” miként is állította össze a Sötétben nem látok aludni c. gyerekvers-kötetet, s aztán végül elszavalta a címadó verset (ld. jobboldali menüoszlop utolsó verse), Bertók László kiváló, „gyerekszáj” szövegekből összeállított versét. Igazán szép és megható, amolyan könnyes-mulattató köszöntés volt ez, az est egyik fénypontja.
A másik „fénypont” a költő szereplése volt, amikor megköszönte az üdvözlő szavakat és a jókívánságokat. Bertók László igazán személyes hangú, meleg szavakkal szólt a megjelentekhez. Legmeghatóbb története talán az volt, amelyik arról szólt, hogy hogyan is született ő kétszer (édesapja nem engedte, hogy a falu „angyalcsinálója” elvegye a magzat életét, ez volt az első születés, s aztán az „igazi születésről” is beszélt a költő, ami – már abban az időben! – „papás” szülés volt, ugyanis a bábaasszony Laci édesapját hívta, hogy segítsen „kinyomni” a késlekedő kisfiút édesanyja pocakjából…)
A szép estét állófogadás zárta, ahol Bertók pálinkát is kínálgatott, nem is akármilyet: a költő Vésén, a kis somogyi faluban született, öccse még most is „szüreteli” a vései szilvát, és finom „vései pálinkát” készíttet belőle. No, ebből is kaphatott mindenki, aki az erősebb italokat szereti.
Én az állófogadáson keveredtem a költő mellé (koccintottunk a pálinkával;), s egy régi történet „felemlegetésével” köszöntöttem. A nyolcvanas években, amikortájt Laci heti másfél napot dolgozott a Városi Könyvtárban (melyet előtte sok éven át ő vezetett), rengeteget beszélgettünk a közös irodai szobánkban, s én, mint fiatal ember, bizony sokszor hirtelen voltam, nagyon „elszaladt velem a ló”. Ilyenkor Laci rámnézett, aztán elkezdte mondani a „figyelmeztető” szöveget: „Te sem vagy különb a többinél / téged is apád csinált…” Hát, mondtam a költőnek pálinkát szorongatva a kezemben, a versike második sora rád vonatkoztatva is érvényes, de az első nem: Te bizony, különb vagy a többinél…

Csorba és Bertók barátsága mindenféle alkalommal, mindenféle kötetben, folyóiratban szóba került már, de ezen az eseten is sokat beszéltek róla, szinte minden hozzászóló és a költő maga is megemlítette, hogy sorsának egyik fordulópontján, amikor Pécsről, alig egy hónap itt tartózkodás után vissza akart menni Vésére, mekkora szerepe volt Csorbának, akkor ugyanis Csorba hosszan beszélt vele és jószerivel ő beszélte rá Bertókot a Pécsett maradásra, aki aztán végül ugyanúgy a „város költője” lett, mint Csorba. (Fodor András is bíztatta mindkét felet: Csorbát, hogy beszéljen Laci fejével, marasztalja, Bertókot meg hogy menjen el Csorbához és beszéljen vele, mielőtt végleg a hazamenetel mellett döntene…) Olyan sokszor emlegették Csorbát az esten, hogy a zárszó alkalmával a Művészetek Háza vezetőnője azt mondta: végül megköszöni Csorba Győzőnek a szép szavakat és emlékezést… ;))

Bertók Lászlónak a Csorba család nevében is kívánok szeretettel sok-sok alkotó évet erőben-egészségben, s egy Csorbával közös kép bemutatásával, Csorba egy Bertókhoz írt versének kéziratával (a kéziratot éppen a napokban találtam meg Csorba könyvtárának egy kötetében) és Csorbának egy Bertók ötvenéves születésnapjára írt versével köszöntöm.

Kedves Laci, a Jóisten éltessen sokáig, erőben, egészségben, hogy aztán a soros köszöntések álcája alatt majd még én is sokszor írhassak – Csorbáról:)))  

Bertók Lászlót Budapesten, a Digitális Irodalmi Akadémián is köszöntötték születésnapján

És egy Bertók vers a költő előadásában, ugyancsak a DIA oldaláról. (A vers a jobboldali lejátszó indításával hallgatható meg.)