FRANZ KAFKA: LEVELEK MILÉNÁHOZ

        A szörnyeteg világba
a szörnyeteg világot csont-vállán hordozó
ifjú zsidó férfihoz aki vén volt
        vén mint az ószövetség
és húsába szívébe homlokára
ANGST ez a szó volt írva
        jöttek a levelek
jöttek Miléna levelei jöttek

S a vért ökrendő férfi szegény belőlük
tanulta meg a fészket a napot
a virágot a gyermek erejét
Jöttek Miléna levelei jöttek
s mentek Franz Kafka levelei mentek
        mentek és búgtak
        olykor fuldokoltak
annyira fölgyűlt bennük az öröm

        Ha arra gondolt „emberek”
már-már közébük gondolta magát
        s az iszonyatos jegyeket
az ÁTVÁLTOZÁS féreg-jegyeit
lassan nem érezte magán
        Ha arra gondolt „élet”
már-már szépséget is látott belé
s a SZORONGÁST is kezdte elviselni
        de ezt az egyet
ezt csak Miléna leveleivel

Majd később ritkultak a levelek
és feketedtek és erőtlenedtek
üldözött madarak az alkonyatban
Franz egyre jobban tudta hogy
        NEM JUT SOHA BE

mert a SZORONGÁS étkes dúvadak
        falkájává elevenült
        és védtelennek fölzabálta
        húsát vérét idegeit.