"Amíg a könyvtárban nem volt forgalom, 1943-ig, addig a [Weöres. P. L.] Sanyi ezt a gyűjtőmunkát szorgalmasan csinálgatta. Szállíttatta ide a könyveket, vásárolt, építette a könyvtárat. De ahogy közeledett a könyvtár tényleges megnyitása, egyre jobban viszolygott tőle. A tetejébe meg is betegedett.
CSI: – E betegség természete, tudomásom szerint, nem titok már. A Takáts Gyula-féle levelezésben, a Helyét kereső nemzedékben szó van róla.
CSGY: – A bőrklinikán, ami mellett most lakom, volt egy Dózsa nevű tanársegéd, aki igen szerette az irodalmat. Tisztelte és nagyra tartotta Sanyit is. Ott biztosított neki egy külön szobát. Egyszer meglátogattam ott, és ahogy jöttem el, Sanyi is csatlakozott hozzám. „Sanyi, kaptál te engedélyt arra, hogy kigyere?” „Nem, dehogy kaptam, de időnként ki kell mennem” „Miért?” Oldalbabökött, nevetve, és azt mondta: „Ne gondold, hogy ennek az intézetnek véletlenül az a neve, hogy nemi klinika. Itt élénk nemi élet dúl.” Kénytelen volt kijönni a városba, hogy ajándékot vigyen a nőknek. Dózsa figyelmeztetett is minket, ha azt akarjuk, hogy Sanyi meggyógyuljon, akkor sürgősen juttassuk innen haza, hogy otthon az anyja felügyelete alatt legyen."
Részlet Csorba Győző A város oldalában c. beszélgetőkötetéből. (p. 67.) A beszélgetőtárs Csuhai István (A szövegben: CSI)
