Bertolt Brecht: Emlékezés A. Máriára
Emlékezés A. Máriára
Erinnerung an die Marie A.1
Szeptember volt, kéklő szeptember és csönd,
Kis szilvafácska nyúlt fejünk fölött.
Ott tartottam halvány, csöndes szerelmem,
Mint drága álmot, karjaim között.
A bűvös nyári égen a magasban,
Rég észrevettem már, felhőcske állt.
Fénylő-fehéren és fönt, mérhetetlen,
Midőn felnéztem, eltűnt, messzeszállt.2
Azóta sok-sok hónap tűnt a múltba,
S úszott el az időben csendesen.
A szilvafák közül sokat kivágtak,
ha azt kérdeznéd: Hát a szerelem?
Azt mondanám: Emlékem sincs felőle.
S habár kétkedve pislognál felém,
Arcát nem tudnám semmiképp idézni,
Csak azt, hogy megcsókoltam egyszer én.3
S a csókot is feledtem volna régen,
Ha az a felhő nem lett volna ott.
Azt őrzöm még, és őrzöm mindörökké,
Fénylő-fehér volt, s fentről villogott.
A szilvafák talán virágzanak még,
S a régi lány hetedszer szül talán.
De az a felhő percekig virult csak
Fölnéztem, és a szél elkapta már.
Csorba Győző: Kettőshangzat : Válogatott versfordítások. – Bp. : Európa, 1976. – p. 246-247.; A modern német líra kincsesháza. [Közös tokban 1-8. köt.]. – [3. k.] Brecht / [vál. és szerk. Hajnal Gábor] ; [ford. Csorba Győző]. – Bp. : Európa, 1959. – p. 19-20.
Elhangzott az A mások élete c. német filmben (2006.)