Bertolt Brecht: Emlékezés A. Máriára

Emlékezés A. Máriára
Erinnerung an die Marie A.

1

Szeptember volt, kéklő szeptember és csönd,
Kis szilvafácska nyúlt fejünk fölött.
Ott tartottam halvány, csöndes szerelmem,
Mint drága álmot, karjaim között.
A bűvös nyári égen a magasban,
Rég észrevettem már, felhőcske állt.
Fénylő-fehéren és fönt, mérhetetlen,
Midőn felnéztem, eltűnt, messzeszállt.

2

Azóta sok-sok hónap tűnt a múltba,
S úszott el az időben csendesen.
A szilvafák közül sokat kivágtak,
 ha azt kérdeznéd: Hát a szerelem?
Azt mondanám: Emlékem sincs felőle.
S habár kétkedve pislognál felém,
Arcát nem tudnám semmiképp idézni,
Csak azt, hogy megcsókoltam egyszer én.

3

S a csókot is feledtem volna régen,
Ha az a felhő nem lett volna ott.
Azt őrzöm még, és őrzöm mindörökké,
Fénylő-fehér volt, s fentről villogott.
A szilvafák talán virágzanak még,
S a régi lány hetedszer szül talán.
De az a felhő percekig virult csak
Fölnéztem, és a szél elkapta már.

Csorba Győző: Kettőshangzat  : Válogatott versfordítások. – Bp. : Európa, 1976. – p. 246-247.; A modern német líra kincsesháza.  [Közös tokban 1-8. köt.]. – [3. k.] Brecht / [vál. és szerk. Hajnal Gábor] ; [ford. Csorba Győző]. – Bp. : Európa, 1959. – p. 19-20.

 Elhangzott az A mások élete c. német filmben (2006.)