MULANDÓNAK SZERETNE
Biztos és közeli a határ, aztán vége, vége.
A jelent volna jó élni, a perc igényét,
négykézláb csúszva bár, iparkodni buzgón az égbe,
ugatni is, ha kell, a szerelem igéjét.
Vályúból, bármiképp, oltani testem éhét,
tisztán, szégyentelen, s nem mérlegelve, hogy mivégre,
követni állatok s gyermekek bölcsességét,
lépni derűsen az ólálkodó hóhér elébe.
Biztos és közeli a határ. − S én szobornak
kívánok ostobán maradni múló életében
annak, ki engem is mulandónak szeretne.
Kő-tettek, kő-szavak göröngyein botolnak
hűséges léptei, s ragaszkodó szemére ében
jéghártya nő, mikor mentségért fut szemembe.
