Mai La Fontaine

Mai La Fontaine, a vers a költő előadásában.
Mai La Fontaine. Századunk diktátorainak. Előadja Csákányi László. Videófelvétel. 

               
             MAI LA FONTAINE

                                            Századunk diktátorainak

Az oroszlán − mert az oroszlánságok
sorra dőltek meg -, hogy védje uralmát,
úgy határozott, demokratizálja
abszolutisztikus hatalmát.
Nem parancsolni: megbeszélni,
meghányni-vetni, megvitatni, −
érvekkel fog alattvalóinak
helyes utat mutatni.

S történt egyszer, hogy híre járt:
a szamár olyasmit iázott,
hogy az udvar s állítólag maga
az oroszlán is egy s másban hibázott.

Hívatták őkelmét legott,
s az udvar népe összegyűlt:
farkas, róka, sakál, hiéna,
s persze a nagyúr is közéjük ült,
s jóságos arccal várták a szegény
tévelygőt; az jött is lógó fülekkel.

Hibáztunk, sőt én is hibáztam:
ilyesmit mondogatsz; jól van, de hidd el
− kezdte a fő-fő −, helytelen
a kérdéshez viszonyulásod.
Hanem tárgyaljuk meg! Szabad legyen
a felvetés: ellenséges hatások,
és nem a jószándék beszélt belőled.
Képzetlen vagy, s… különben is
furcsákat hallottam felőled.

És fejtegette szeliden,
hogy így meg úgy, és egyet-egyet
morrant, mintegy véletlenül.
Aztán az udvar népe: Tetted
− szólt a farkas − anarchikus!
Szólt, s mellékesen vicsorított.
Majd a többi vádolt, tanított.
S a végén melankolikus
hangon megint az úr: Nos hát, felelj,
vitatkozzál, cáfolj! − és önfeledt
ásítással kinyújtogatta
két mellső lábát s rajt a körmöket.
S az udvarnép vele. Szegény füles meg
izzadt és fázott, majd kinyögte halkan:
Vitatkozzam? Minek? Vétkes vagyok,
minden szótok cáfolhatatlan.

Az oroszlán ekkor: Lám, így helyes,
hogy szabad eszmecserében beláttad
botlásodat. S hozzá: „Élj boldogul,
eredj, és eztán tartsd a szádat!

Tanulság? − Nincs ebben tanulság.
Vagy tán ha volna:
kiket illet, soha meg nem tanulják.