Lovász Pál pécsi költő Mecseki rapszódia című kötetét (kiadta a pécsi Pro Pannonia Kiadó) a Pécsi Művészetek Házában mutatja be 2006. október 17-én este 18 órától Lovász Istvánné és Tüskés Tibor. (A beszélgetést Szirtes Gábor, a kiadó igazgatója vezeti.) Néhány idézet a meghívó szövegéből:

"Lovász Pál (1896, Bácsföldvár – 1975 Pécs) költő, közel két évtizeden át az Országos Társadalombiztosítási Intézet helyi igazgatója. Az 1930-1940-es évek pécsi szellemi életének meghatározó alakja. Az Ő nevéhez fűződik a Janus Pannonius Társaság 1931-ben történt megalapítása. …  Az 1940-es évek végétől irodalomszervezői munkáját gátolják, személyes sérelmek érik, állásából kiteszik, nyugdíjat nem kap, biztosítási ügynökként járja a megye településeit. Élete végéig alkot, verseket ír, melyeket nem ismerhetett meg az utókor. 2006-ban, az 1956-os forradalom félévszázados jubileumának évében – váratlanul – kerültek elő ezeket a verseket tartalmazó … dossziék. … A most először nyilvánosságra kerülő versciklus egyrészt hiteles történelmi dokumentum, másrészt egy zaklatott lélek irodalmi értékű, esztétikailag élményt adó megnyilvánulása."

Csorba Győző szerette, tisztelte a halkszavú Lovászt, akiről az A város oldalában c. beszélgetéskötetében meleg szavakkal emlékezik meg, sőt, Lovász halálakor (Két epitáfium főcím alatt) verset is írt.  A verset, Lovász Pálra emlékezve, alább közlöm:

            KÉT EPITÁFIUM

                Lovász Pál

Halkszavú, jaj, hát hogy is eshetett ez
hogy tudott ily vak, darabos beszédű,
bugris ordító (a halál) kezébe
                adni a végzet?

Persze, hogy nincs ellene fegyvered, nincs
semmi mentséged, bizonyára föl se
mérted őt és képtelen árulását
                életed ellen.

Itt ha bántottak, sorakozhatott az
asszony, a gyermek s a baráti népség:
ott magadra vagy, a saját erődre
                hagyva, erőtlen.

Tán a vers, az még, ha akármi csöndes,
tán a vers, oltalmad e földön is már,
tán a vers, melynek szövetét a sír se
                kezdheti majd ki.

Tán a vers… Vagy hát ez is öncsalás csak?
Semmi nem véd. Ó, de hogy is lehetne?
Kása-hús: megdúlva a rend tebenned,
          s visszafelé nincs.

(Csorba Győző: A világ küszöbei. p. 77-78.)

Tüskés Tibor irodalomtörténész, író Romváry Ferenc művészttörténésszel és Békés Sándorral közösen kezdeményezi emléktábla elhelyezését Lovász Pál egykori lakóházán. Ld. http://www.dunantulinaplo.hu/index.php?apps=cikk&d=2006-10-06&r=7&c=548401