Bosszú

Amaz ifjú legény helyett
most mellette én mehetnék
vagy pontosabban: hogyha én
belé tudnék most bújni abba
mármint amaz ifjú legénybe:
térdét meg-megrogyasztanám
bokáját elferdíteném
fejét forgatni kezdeném
vállát meg-megrándítanám
száját kicsucsorítanám
járását elcsámpítanám
nézését megkancsítanám
talpáig elcsunyítanám
hogy mindenki nevesse ki
s ő is bújjék előle el
egy fa mögé egy kapualjba
s ne találhasson rá amaz
menjen tovább csak egyedül
s amikor ő végül kilép
a fa mögül a kapualjból
akkor már konkurencia
nélkül lehessek a lovagja
és ettől fogva mindig én
s nézni se tudjon másra többé

Megjelent: Hátrahagyott versek. (Pécs : Pro Pannonia, 2000.) A verset Bertók László válogatta be, a Hátrahagyott versek bemutatójaként a Jelenkor 2000. évi 7–8. számába. (759. p.) Csorbát bántotta csonkasága, bár ezt nem mutatta ki soha. De nyilván sokszor eszébe jutott, amikor „deli”, „hibátlan”  legényeket látott büszkén sétálni szép leányok, nők mellett. Meg is tapasztalta a hiány okozta hátrányt például egy viszonzatlan fellángolás után, amely fellángolást éppen a fiatal lány fejét elcsavaró fiatal legény megjelenése oltotta ki. A versbéli BOSSZÚ Bogácsnééra hasonlít, aki az őt kicsúfolókat a mindig magával hordott hatlövetűjével  – a verseivel – teríti le. Itt most a költő „elcsámpítaná”, „megkancsítaná”, „elcsunyítaná” amaz ifjú legényt, hogy ő, a csonka, konkurencia nélkül maradjon. Tudható az is, hogy Csorba csalódása mikor és hogyan esett, hiszen a történetet maga írja meg ez előtt a vers előtt pár hónappal, a Rom Viktor és a kis bula című, 1981. augusztusában írt és eredetileg az Élet és Irodalomban megjelent (Élet és Irodalom. 1982. II. 12. 9. p.) versében. Bár ebben a csalódásban a költő és a „kis bula” közötti korkülönbség is szerepet játszott, ezért itt „hatlövetűjét” Csorba maga ellen fordítva, magát kicsúfolva írja a Tan-románcot.