ALKONYAT A VÁROS-SZÉLRŐL
Szökik már a fény. Lám: a szótlan, magos
tetőkön szalad, száll, s a józan tetők
kigyúlnak, lobognak. Szelíd máglya most
a város, mely ott ég a hegy-láb előtt,
a tál-völgy ölében. − Tovább száll a fény,
fogas dunna-felhők ezüstjén lebeg
− finom pír az arcon. Tovább száll a fény,
a mély ég szinén még kicsit tetszeleg,
s tovább száll megint, és a mély elnyeli. −
A tárgyak homályos szivéböl kilép
a fátylas sötétség. Siet, s meglepi
a földet; csomókban lapul szerteszét,
csorog mint a víz és pocsétákban áll
a bokrok tövében, − s a jég-arcu hold
elindul hűs útján, fehér, nagy madár,
elindul hűs útján a vak fák alól.
Megjelent: Híd panasza (Pécs: Janus Pannonius Társaság, 1943) ; Lélek évszakai : Válogatott versek (Bp. : Magvető, 1970.) ; Csorba Győző: Összegyűjtött versek (Bp. : Magvető, 1978) ; Csorba Győző válogatott versei (Budapest : Unikoris, 2010) a kötetekben. (Ez utóbbi Tüskés Tibor válogatásában készült posztumusz kötet.)
