Várakozók

                                                   VÁRAKOZÓK

    A Várakozás alkotóközössége versenyben teszi dolgát.
    Eljut vele önnön cáfolatáig, − vagy mintha az utakat rekesztené el.
    Aki ágyába vár, aki székébe vár, aki tűzhelye mellé vár:
    − a didergésben társas fészket lelni, a szótlanságban szelid szólíttatást, az éhségben
jóízű, meleg ételt −,
    biztos lehet, hogy hasztalan reménykedik.
    Ám szikár képzelettel, üzleti józansággal, gyalogjáró tevékenységgel:
    − helyeselheti magát, így sima lesz az út, törvény a megérkezés.
    De elég lesz-e a meleg, meggyőz-e majd a szó, tápláló lesz-e az étel?
    A várakozó várakozzék inkább! Nőjön céllá az eszköz! Várakozzék esetleg rosszul
is!
    Ha egymás mellé sorakoznának az Idők Várakozásai és Megérkezései, ó mennyivel
zöldebbek, virágosabbak, termőbbek lennének amazok!
    Ugye, asszonyok, ugye a Várakozás művészei, ugye anyák, ugye
szeretők?