A Csorba Győző Társaság 73. hírlevele.
2016.10.14.A Csorba Győző Társaság 75. hírlevele.
2016.10.25.Tegnap a gyönyörű környezetben nagyon kedves fiatalok kitűnő költők nagyszerű verseit mondták értőn és lelkesen. (Csorba Győző soha nem szerette a jelzők túlburjánzó alkalmazását, de most nem tudtam a gyönyörű, kedves, kitűnő és nagyszerű szavak leírásától eltekinteni, elnézést.)
Nagyon szép élmény volt, emléke sokáig megmarad bennem, s remélem, mondhatom így: bennünk. A „Való világ” műsorok által meghatározott környezetben élünk, lehet, azok gyorsan eltörölnék a verseny emléket, azért remélem, a résztvevők és a hallgatók egyetértenek Gottfried Keller mondatával: „Egyetlen nap lehet üveggyöngy is, és száz esztendő is lehet értéktelen.”
A verseny a kiírásnak megfelelően 9 órakor kezdődött az iskola igazgatónőjének, Gyetvainé Szenczi Erikának a köszöntőjével és Pintér Ábel történelem és spanyoltanár bevezetőjével. A versenynek, melynek menetét semmiféle komoly baki nem zavarta meg, Pintér Ábel volt a konferansziéja is.
Két korcsoportban indultak a versenyzők, az ifjabbak hangja kicsit elveszett a nagy teremben, de így is érzékelni lehetett alapos felkészültségüket. Az első részben szabadon választott verseket mondtak az indulók, a továbbjutók pedig a második részben a versenykiírásban felsorolt Csorba verseket adták elő. Teljesítményüket (most már nem koptatom a jelzőket,de nyugodtan írhatnám a nagyszerű szót megint) a zsűri minden tagja értékelte a döntés kihirdetése előtt. Mivel videó- és filmfelvétel is készült, remélem, majd azokat is közzé tudom tenni később.
Nagy Imre tanár úr, a Csorba Győző Társaság elnöke volt a zsűri elnöke. Méltató beszédében kiemelte, nagyon örült annak, hogy a zsűri mindkét tagja – Minárik Tamás, az Általános Nevelési Központ igazgató helyettese, Kazinczy-díjas magyartanár és Bozsoki Petra, a Kritikai Szalon szervezője, doktorandusz-hallgható – tanítványa volt, s így baráti körben érezhette magát a zsűri asztalánál.
A versenyzők méltatása mellett igazi egyetemi előadást hallgathattunk a versmondás és szavalás különbözőségéről (is), arról, hogy mit jelent szavalni és mit jelent verset mondani, mikor melyikre van szükség. Várkonyi Nándor kutatására hivatkozva még arról is beszélt, hogy Petőfi Sándor valószínű nem SZAVALHATTA el a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Nemzeti dalt, viszont előtte különféle termekben kis közönség előtt ELMONDHATTA azt.
Külön felhívta a felkészítő tanárok figyelmét arra, hogy a vers előadásmódját mindig a hallgatóság összetételének és a hely akusztikájának megfelelően kell az előadókkal megbeszélni, itt ez most nem mindig sikerült. (A verseny helye az előző kiíráshoz viszonyítva változott: szombat munkanap lévén az iskola helyett kellet a Dóm Kőtárban tartani.)
Dr. Nagy Imre bemutatta a Csorba Győző Társaság könyvtára c. sorozat első két füzetét (ld. előző hírlevelet), beszélt a Társaság munkájáról és a sorozat további köteteinek tervéről.
A zsűri tagjainak értékelő mondatai után az eredményhirdetés következett. Minden résztvevő kapott emléklapot, volt különdíj is. Elnézést kérek a győztesekről, akiknek szívből gratulálok, hogy nem tudom ismertetni a nevüket. Remélem, a rendezők segítségével majd pótolhatom felsorolásukat.
A verseny végén Szakács Emília tanárnő felhívta a figyelmet a Leőwey Klára Gimnázium versmondó versenyére is, melyen a Szent Mór
Iskolaközpont versmondói közül is többen rész vesznek. A Leőwey versenyfelhívását mellékletben közlöm. (Itt jegyzem meg, hogy Leöwey Klára nevének írása körül nagyon sok a bizonytalanság, hol így, hol úgy írják azt. A wikipédia szerint a hiteles írásmód: Leövey Klára. Amint a google mutatja, a pécsi gimnázium eléggé egyedül áll a név írásváltozatával, én azonban természetesen maradok a gimnázium által használt formánál.)
És akkor, mint a nagy versenyeken szokás, következzenek a köszönetek.
A versmondó diákok talán még nem is érzékelik igazán, milyen nagy segítséget nyújtottak a líra, a vers fontosságának, értésének, megbecsülésének növelésében. Munkájuk biztosíték lehet arra, hogy „ne fáradjon ki a vers rugója”. (Ld. Pintér Ábel bevezetőjét.) Köszönjük lelkes és értő versmondásukat.
Köszönjük a kitűnő zsűri kitartó munkáját, elfogulatlan döntését, értékelő mondatait. (Nagy Imre tanár úr elemzésével fentebb részletesen foglalkoztunk.)
Köszönjük Szakács Emília tanárnő hozzáértő, alapos szervező munkáját, közreműködését és köszönjük a fiatalok felkészítésében részt vevő tanárok munkáját is.
Köszönjük, hogy a Dóm Kőtár helyet adott a versenynek, emelve színvonalát a környezet által biztosított hangulattal.
2. A Koch Valéria Iskolaközpont Csorba Győző versfordító és versillusztrációs versenyének pályázati felhívását kicsit későn kaptam meg és leveleim között ráadásul még el is keveredett. Most közölöm a mellékletben, azért is, hogy a verseny időpontját észben tarthassuk.
3. Kiss Tamás kitűnő könyvtáros barátom, az Orvoskari Hírmondó minden számában kiváló irodalmi összeállítást jelentet meg. Alább megadom a szeptemberi hírmondó internetes címét. A szerkesztő Csorba verseket és egy Lázár Ervin írást válogatott most a lapba. A 24. oldalon olvashatók. A letöltés egy kicsit talán lassan mehet, ezért mellékletben közlöm az oldalon megjelent írásokat, a címekre kattintva gyorsabban elérhetők.(Csorba versek; Lázár monológ.)
Köszönjük Kiss Tamásnak az összeállítást.
Köszönöm figyelmüket!